Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
SA VARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 > 23-86 6. ábra. ’Buda magonca’ almafajta Buda Ádám reai kertjében, 1900 táján (Buda 1901) Figure 6. ’Buda magonca apple cultivar in Ádám Buda’s orchard at Rea, c. igoo (Buda igoi) (1851-1920) gyümölcsészeti miniszteri biztos nevéhez fűződik. A leírás alapjául szolgáló egyed származása rávilágít Buda Ádám munkamódszerére is: „Ezen alma nálam, Hunyad megye Réa községben lévő kertemben 1887 őszén elvetett nemes alma magjáról kelt ki - valószínűleg a Jonathán alma magjáról - mivel csak jonathán, Pónyik és Batul alma magjait gyűjtöttem meg - s ezeket vetettem el. Ki van tehát zárva, hogy más alma magjáról kelt volna ki - a Pónyik és Batul almától nagyon elüt - tehát a jonathán magja lehetett. Már egyéves korában nagyon feltűnően elütött növése a többi vadoné közül - s így azt különös gondozás alá vettem. 1890 tavaszán, 2 éves korában, mikor is 1,5 méter magas és csak 30 cm széles koronát mutatott - különösformája miatt átojtottam egy jó kemény gyökérzetü vadonénak a földszintjére, nyelves párosítással. - Az ojtásom jól sikerült - s évről évre gyönyörködtem különös Populusfa formájú növésében mely alakját a tavalyi nagy termés leszedése után is megtartotta - mert a gyümölcsökkel terhelt s lehajlott ágak - a gyümölcs leszedése után újra rendes helyökre helyezkedtek. Azonban az idei 1901. áprilisban éppen virágzásában találta egy nagy havazás - mely esővel lévén keverve, az ágak és levelekre tapadóit, annyira megterhelte az ágakat, hogy csaknem földig lehajoltak -sahó elolvadta után már nem bírtak az ágak egészen helyre állani - s innen van, mint a 129-ik ábrának eredetijét képező fényképben látható, hogy a teteje egy kissé szétvált - mi a hó előtt nem volt. Áfa ma 10 éves ojtvány - 8 méteren felüli a magassága - s alig egy méter az átmérője - csak a teteje lett a hónyomás által szélesebb. 1897-ben termett először néhány almát - 1898- ban és 99-ben is termett - de ezen években az időjárás miatt általában nem fejlődött az alma tökéletességre. 1900-ban végre jó termés mutatkozott s elég jó volt az időjárás is a gyümölcs fejlődésére. Az én fámon is termett vagy 1000 darab s miután láttam, hogy gyümölcsei elég szépek és jók - s amellett az a jó tulajdonsága is mutatkozott, hogy a szélviharoknak jól ellentállott - míg más fákról a gyümölcsöt jól megtizedelte, erről csakis férgeseket vert le - meggyőződtem, hogy fáradságom nem ment kárba - mert egy elég jó fajtával szaporodtak ezzel almafajaink. (...) Különös, minden más alma-fától elütő Populusfa-alakja miatt is mint curiosum még díszkertekben is helyet foglalhat. De bő termékenysége, gyümölcsei jósága s hosszú (jövő almáig) eltarthatósága - s azon a szélviharok ellen dacoló jó tulajdonsága miatt is megérdemli a termesztési kísérletet. ” Mint láttuk, Buda oltással szaporította és tartotta fenn az általa tudatosan szelektált vagy véletlenül talált alakokat. A télen végzett oltás sikeréről külön írásában számolt be (Buda 1898a). Birtokán feltehetően méheket is tartott, vagy legalábbis figyelemmel volt a méhekre; erre következtethetünk a Méhészeti Lapok 1882. márciusi számában megjelent Egy növény, melynek virágja igen jó és hosszantartó méhlegelőt ad című írásából. 37
