Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Nagy Zoltán: Őrségi táj- és népkutató tábor Szalafő - Őriszentpéter, 1940-1941
NAGY Zoltán 1898. 395-399)/ Viski Károly Etnikai csoportok, vidékek 5 címmel írt művét (VISKI 1938.1-25), amely nagy hatással van rá, közösen tervezik az Őrség monográfiájának megírását, a kutatás helyszínéül elsősorban Szalafőt 6 és Őriszentpétert nevezik meg. Végezetül 1940 augusztusában, 54 évesen [a szalafői Táj- és Népkutató Tábor legidősebb tagjaként] „26 napos őrségi kutató úton a Győrffy Istvánnal és Visky Károllyal tervbe vett vasi [őrségi] monográfiához gyűjt anyagot." (S. PÁVEL-RÓZSA 1976. 276). A múzeumi jelentések alapján feltételezzük, hogy még 1942-1943-ban 7 egy-két napos utógyűjtéseket folytatott ugyan az Őrségben, de ezt követően 1946-ban bekövetkezett haláláig már nem tért vissza oda. Pável életművében az őrségi gyűjtés a szalafői néprajzi kutatótáborral együtt értékelődik fel. A még hagyatékban lévő néprajzi kéziratainak számbavétele, 1949. évi sajtó alá rendezése, 8 illetve 1976-ban történő gyűjteményes kiadása alkalmat ad arra, hogy szándékait és az őrségi monográfiának lehetséges megvalósulását együttesen vizsgáljuk meg. A Savaria Múzeum Néprajzi Adattára mintegy 2000 lapon őrzi Pável Ágoston tanulmányainak kéziratát, gyűjtőútjairól készült néprajzi, nyelvészeti feljegyzéseit. Tárgyi néprajzi gyűjtéssel kapcsolatos hagyatéka viszont igen csekély, jó része a családi otthonában található. Az Őrséget 1935-ben húsvét előtt kereste fel először, ahol Gönyey Sándorral együtt elsősorban fényképezett. Lírai úti beszámolója a Vasi Szemlében méltán keltett figyelmet. 1940-ig tulajdonképpen az Őrségről megjelent publikációk nem haladták meg a 23 nyomtatott oldal terjedelmet. Erre nem lehetett komoly tudományos monográfiát alapozni. Pável Ágostonnak tulajdonképpen kapóra jött a falukutató mozgalmak felerősödése. Győrffy István és Várkonyi Nándor 9 hozzá írt leveléből tudjuk, hogy nemcsak kapott segítséget, de maga is segítette az Őrségi Táj- és Népkutató Tábor helyi szervezését. Minden bizonnyal itteni gyűjtésre buzdította tanítványát, Kiss Gyulát, de talán Bödei Jánost is, akit a budapesti táborszervezők is jól ismerhettek. 1 0 Az is felvetődhet azonban, hogy Bödei közvetített a tábor dolgában Pável Ágostonnak, akinek alkatától nem állt távol, hogy „kis pénzből és fantasztikus lelkesedésből akart nagy dolgot létesíteniminden felesleges kiadás kiküszöbölésével"- ezért vállalkozott a táborban való aktív részvételre (S. PÁVEL - RÓZSA 1976. 242). Családja is úgy tudta, hogy itt egy „teljes Őrségi monográfiához gyűjtötte az adatokat, rajzvázlatokat" (S. PÁVEL- RÓZSA 1976. 280). Az ötven éves kutató addigi gyűjtőútjait figyelembe véve (M. KOZÁR 1986. 10-11) az Őrség 18 falva közül csak Bajánsenyén, Őriszentpéteren, Pankaszon, Hodoson és Szalafőn gyűjtött. Egyes helyeken csak adatokat, másutt tárgyakat, Szalafőn viszont 1940-ben komplex gyűjtést folytatott. 37 tárgy, 280 fényképfelvétel fémjelzi útját. Töktermelés és olajütés, hajdina-, köles- és lentermesztés, gyűjtögető gazdálkodás témakörében kutatva bejárta a szerek egyötödét. 37 portán fordult meg legalább e három hét alatt, s kedvenc helyeire 1 1 vissza-visszatért, ahol Szabó László végzős rajztanár segítségével több mint 80 rajzot is készít4 Ebben az írásban tűnik tel először a 18 községből álló „Őrségi tartomány," külön szervezeti szabályokkal és elöljárókkal. A szabadalmas őrállók Árpád-kori kontinuitásának igénye, a református felekezethez való tartozás és a Batthyány földesúrral való konfliktusok, az ősi jusshoz, az országos nemességhez való felzárkózás igénye. 5 Hagyományos etnikai csoportként ismeri el a Dunántúlon az Őrséget, amelyről többek között így ír: „Történeti alakulat. Már a XIII. században följegyzett hagyomány szerint a honfoglalás után a nyugati határ vasi részére telepített határőrök. A XIV. század harmadik tizedétől őrnagyság, melynek központja Őriszentpéter. Területea Zala és a Kerka folyó középső völgysége melyet a következő falvak kerítenek: Szalafő, Ispánk, Szaknyér, Pankasz, Szata, Kerkáskápolna, Szomoróc, Kapornak; Őrihodos. A Szalafő táján őrködök egy része már a XIV. században a németújvári uradalommal együtt magánkézbe kerül t...Néprajza a közeli Hetés és Göcsej magyarságával megegyező, nem egy néprajzi jelensége a közeli ven őségével rokon." 6 Viski Károly levele Pável Ágostonhoz 1937. IX. 23. (S. PÁVEL 1999. 39). 7 A feltételezés valós alapja az, hogy a Pável tanulmánykötetben felsorolt adatközlők némelyikének életkora két évvel magasabb, mint amit 1940-ben a „házlapok" összeírásánál bemondtak. Pl. Visontai György Szalafő Alszer. 41. sz. 64 éves adatközlő a „Mit Gyűjtenek SzalafőnT c. dolgozat adatszolgáltatójaként 62 évesnek mondta magát. 8 Töktermelés és olajütés Szalafőn című, 23 gépelt oldalú kéziratát Pável Ágoston özvegye letétbe helyezte a Savaria Múzeumba. 1949-ben jelent meg (PÁVEL 1949. 139-154). A kézirathoz a szerző instrukciói szerint megvoltak a fotómellékletek és a rajzok, de a közlemény csak grafikát tartalmaz. A rajzokat Szabó László készítette 1940-ben a szalafői táborban. Augusztus 28-i naplóbejegyzése szerint „Délelőtt véglegesen rendeztem a rajzokat. Megszámoztam és átjavítottam. Pável tanár úrnál hagytam, aki tussal átmásoltatja, majd beküldi a központba..." 9 Győrffy István Pável Ágostonhoz írt levele 1939. március 3. (S. PÁVEL 1999. 38), (VÁRKONYI 2006. 419). Balogh Lajosnak köszönöm, hogy e forrásra felhívta figyelmem. 10 [EA. 7813.] Bödei János levele Kádár Lászlóhoz. „...Nagyon szegény ember vagyok, s kellett a pénz, s így a nyaramat futkározással töltöttem. Mikor legelőször hívtatok, már akkor bejelentettem ezt. Nagyon szívesen mentem hozzátok, dolgoztam is és ha megtiszteltek máskor is szívesen állok rendel kezesetekre" 11 Ilyen hely volt a Csörgőszer 167. sz. ház. Jakosa Antal 55 éves ezermesterhez és feleségéhez Szabó Lászlóval együtt gyakran visszatértek. Szabó László gyűjtőnaplójából [EA. 7822.] tudjuk, hogy 1940. aug. 19-én, 21-én, 23-án is itt rajzoltak, fényképeztek, a tökmagtermelésről részletes adatokat gyűjtöttek. Szabó László elragadtatással írt róla. „Amikor hátulról, a pajta mellett beléptem udvarába éppen csépelt a feleségével. Némi csalódással néztem a nagydarab harcsabajuszú, széles, borostás arcú, megfontolt, nyugodt mozgású, hájas emberre Másmilyennek képzeltem az ezermestert; villogó szemű, fürge, sokbeszédű, vékonydongájú emberkének. De amikor szóba elegyedtem vele és alaposabban körülnéztem háza táján, tüstént megváltozott róla a véleményem. Mindenfelé amerre csak néztem: gazdasági épületekben, a műhelyekben, az udvaron meglepően eredeti, ötletes részleteket figyelhettem meg, a beszédje pedig csak úgy sugárzott a természetes érteimességtől... Most 1940-ben 57 éves. Leplezetlen kíváncsisággal nézegettem mécseseit, orsóit, fapoharait, bors és sótartóit." [Fényképe: PÁVEL 1976. IV.] 146
