Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE
feldolgozása - de publikálása nem - megtörtént a BD(T)F és az ELTE hallgatóiból álló és a TÓTH Gábor antropológus által segített munkacsoportnak köszönhetően. Talán nemzetközileg sem lesz visszhangtalan a legújabban (2008) elindított archaeometriai program, amely egy a coloniaban előkerült ún. trieri (barbotinos) kerámia vizsgálatát célozza. A megye, pontosabban Savaria territóriuma egy részének területére vonatkozó legfontosabb eredményt a római kori utak feltérképezése jelenti (DERDÁK Ferenc, CSERMÉNYI Vajk, Kiss Gábor, TÓTH Endre). Ez a program még BÁNÓI Gábor igazgatósága idején indult és az alábbi helyeken folyt: Katafa (1980) őrállomás, Nemesrempehollós (1980-1981) mansio, Sorokpolány (1982-1983) mansio (32.4. ábra), Nemescsó (1982) útállomás, Rum (1983) útállomás stb. megszondázásával és légifotózásával (1980-ban a Borostyánkő út teljes megyei nyomvonala) egybekapcsolt terepbejárásokkal kiegészítve. TÓTH Endre a pannóniai útkutatás eredményei monografikus feldolgozásának első részét 2006-ban adta közre. A Borostyánkő út kérdésével legújabban Kiss Péter foglalkozik. Ide tartozóként kell megemlíteni GÁBLER Dénesnek (MTA Rl) az első években CSERMÉNYI Vajkkal (1983-1985) együtt a sárvári Rába-átkelőnél, a VÉGH-malomnál végzett ásatásait (1983-2001) és ezek megkezdett publikálását. Az utóbbi években több alacsonyabb rendű római kori út szakaszát (1997: Pankasz, 2000: Zanat, 2001: Körmend, 2002: Szombathely 8721. számú út, 2004: Sárvár, 2005: Szombathely-Zeli-major/Aranypatak-lakópark, 2007: Torony-lakópark) hitelesítettünk ásatással. Több útszakasz és mansio, valamint villa azonosítását végezték el légifotó 120 elemzéssel DERDÁK Ferenc és VÁMOS Gábor. Az utak kérdésköre természetesen szorosan összefügg a villák és kisebb, faluszerű települések (vicus) kutatásával. E témakörben nagy az elmaradásunk, hiszen a villák közül régészeti kutatás csak az alábbiakban folyt: Zsennye (Buocz Teréz 1972, közölve: Sovorio a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30.), ahonnan egy mozaik is felszedésre (HESZTERA 1985) került. 121 Zanat határában (SOSZTARITS Ottó 1999, publikálatlan) az elkerülő út építésekor lett megkutatva, amelyről megállapítást nyert, hogy a városalapítástól a római hatalom megszűnéséig létezett. Mesteri határában (ILON Gábor 2001-2006, publikálatlan) (32.1. ábra) a BD(T)F régésztechnikus képzésének keretében zajlott. Komolyabb település feltárás Tokorcs határában folyt, amelyet egy 4. századi eszközés éremlelet (közel 11 000 db, azaz a megye legnagyobb ilyen kincse) előkerülése (1982) indított el. A leletegyütteseket B. SEY Katalin (MNM) és MEDGYES Magdolna (SEY & MEDGYES 1998; MEDGYES 2002) dolgozta fel. A legnagyobb - Savarián kívüli ilyen korú, ráadásul szinte bolygatatlan -, mellékletekben rendkívül gazdag temetőrészietet a Sárvárt elkerülő M88 számú főút nyomvonalán 2004-ben Kiss Péter (Kiss 2007) tárta fel (32.3. ábra). Ugyanitt egy mansio-\ is azonosított. Topográfiai előmunkálatként elkészült (1999) Kiss Terézia BD(T)F régésztechnikus hallhatónak a Kiss Gábor vezetésével és a NÉGYESI Lajos által gyűjtött leleteket feltáró kézirata. A NÉPVÁNDORLÁS- ÉS A KÖZÉPKOR KUTATÁSA A népvándorlás kori gyűjtemény hivatalosan 1985. szeptember 30-tól létezik, amikor az ilyen korú tárgyak külön nyilvántartására új leltárkönyvet nyitottak. A gyűjteményt a mai napig - a már nem az osztály/tár szervezetében tevékenykedő - Kiss Gábor gondozza. Ez a tény a korszak kutatásának ezt a dátumot megelőző minőségét és helyzetét hűen tükrözi. Ez az állítás akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a bozsoki hun kori aranycsat 122 1 87 5-ben jogelődünk birtokába került, és hun kori sírokat tárt fel báró MISKE Kálmán is a velemi Szent Vid hegyen, illetve hogy a Vasmegyei Régészeti Egylet által finanszírozott, LIPP Vilmos vezette Keszthely környéki ásatások (1878-1880) voltak Magyarország első nagykiterjedésű népvándorlás kori temetőfeltárásai, s a leletek jóidéig itt őrződtek, valamint hogy 1923-1929 között HORVÁTH Tibor Antal és TOMPA Ferenc - sokszor versenyt futva a földkitermeléssel és a rablóásatásokkal - a mai Vasasszonyfa határában, az agyagbányában pusztuló késő avar kori temető 167 sírját tárták fel. A temető különös szakmai jelentősége talán abban is rejlik, hogy ennek leletanyaga 120 Mai hazai viszonyainkra jellemző, hogy a rendszerváltás után készített felvételeken látható jelenségekről nem tudtunk, azokat így nem is védhettük. 2006ban vásároltunk meg több tucatot a Pécsi Egyetem Légirégészeti TÉKA-jától közel fél millió forintért. 121 2001-től, a Praktiker áruház megnyitásától ott volt látható 2006 tavaszáig. Restaurálása a HESZTERA Aladár vezette Janus Műtárgyklinika érdeme. Korábban a Borostyánkő Áruház előtti aluljáróban volt kiállítva, ahol azonban megrongálták. 122 Majd furcsa módon nem volt fellelhető gyűjteményünkben. Lásd ehhez az állítólagos FEnicH-ceruza rajzot, valamint PÁVEL Ágoston és SMIDT Lajos levelezését egy cédulán 1939. februárjában (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 15/1939. és 15/1939-2.).
