Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE
terelte végképp az ásatáson is résztvevő, acsádi születésű FETTICH Nándor (1900-1971) érdeklődését a római korról a népvándorlás kor kutatására. Az egykor közel ezer temetkezést magában foglaló és javarészt elpusztult sírmező hitelesítését (168-183. sír) BAKAY Kornél végezte el 1979- ben. A még földben rejtőző sírokat (184-468. sír) pedig Kiss Gábor dokumentálta (1984-1990). Két további késő avar kori temetőrészlet feltárását kell még megemlíteni, amelyek jelentősebb gyarapodást eredményeztek. Mindkét esetben elévülhetetlen érdemeket szereztek az ásatások lebonyolítása során a BD(T)F régésztechnikus képzésének hallgatói, akik Kiss Gábor irányításával dolgoztak. Az egyik leletmentő ásatás Izsákfa-Bokodpusztán a homokbányában történt (1995) (34.1. ábra), a rekultiválással veszélyeztetett sírmező szélén (1-44. sír). Ez a temető - hasonlóan a vasasszonyfaihoz - nyugat-dunántúli, illetve bécsimedencei jellegzetességekkel bír. A másik a Lukácsháza-Hegyalja-dűlőn, a homokbányában végzett leletmentés (34.2-4. ábra) egy a korabeli környezetétől temetkezési szokásaiban (kelet-nyugati tájolás, kamrás lovas temetkezések, birkabőrrel letakart koporsó) (Kiss 1996), merőben eltérő csoport sírjait (1-92. sír) hozta napvilágra (1984-1986; 1998-2000). Hasonló jellegzetességgel bíró temetőket eddig csak az avar birodalom peremterületeiről ismerünk. Néprajzi értelemben tehát ezeket a temetőket e tágabb földrajzi egység késő avar kori népessége „táji csoportja" hagyatékaként kezelhetjük. A kutatás új - települések vizsgálata - irányát készítette elő egy a Kiss Gábor és munkatársai által az 1980- 1990-es években végzett terepbejárásain gyűjtött, avar kori leletanyagot feldolgozó összeállítás, amely a BD(T)F régésztechnikus képzése hallgatóinak alapvetéséből továbbfejlesztett tanulmányként 2000-ben (ILON et al. 2000) jelent meg. A korszak megyei történetéből eddig hiányzó településtörténet első adatait szolgáltatták a Rába-teraszon, Sárvár közelében végzett kutatások. A várost elkerülő út megelőző ásatásán (Faképi-dűlő) egy avar kori falutelepülés nyomai kerültek elő FARKAS Csilla 2002. évi tevékenykedése során. 123 Ugyanebben az évben a Szombathelyt elkerülő M89 számú főút 5. lelőhelyén egy magányos avar kori sírt tárt fel e sorok írója. Ugyanő - az út folytatólagos nyomvonalában Sé-Kertekalja-dűlőben 8. századi település részletét (épület, karám, kemence) dokumentálta. 12,1 Kiss Gábor a Kárpát-medence avar kori leleteit közzé tevő kézikönyvben, amely 2002-ben jelent meg Archäologische Denkmäler der Awarenzeit in Mitteleuropa (röviden: ADAM) címmel, elkészítette Vas megyei lelőhelyeiknek és leleteinek összegző leírását. Ki kell emelnem a szombathelyi Szent Márton templom kutatását, ahol a 9. századi templom és temető maradványait Kiss Gábor és TÓTH Endre vizsgálták (Kiss & TÓTH 1993). A velemi Szent Vid hegy platóján megtalált (1984-1985) Karoling-kori templom (35.3. ábra) FEKETE Mária és Kiss Gábor munkája. E temető első sírjait azonban talán már MISKE Kálmán megásatta. A sárvári VÉHGmalomnál egy 9. századi temető sírjait GÁBLER Dénes ásatta ki és SZŐKE B. Miklós tette közzé (SZŐKE 1992). A magyar honfoglalás korának máig egyetlen települését sem kutatta megyénkben régész ásója. Ismereteink csupán temetőkre Csepreg, Ikervár és szórványos leletekre alapozottak, amelyeket Kiss Gábor foglalt össze 2000-ben megjelent tartalmas és remek - fentebb már említett - monográfiájában. A Magyar Királyság korai országhatárának védelme szempontjából fontos gyepű kutatása igen későn, Kiss Gábor megyébe kerülésével indult meg. Remek részeredményekről (pl. 1985, vasvári sánc és kapu) olvashat az érdeklődő (Kiss & TÓTH 1987), s ma már kellemes környezetben el is látogathat a sánchoz és annak rekonstruált 125 - igaz, ma már kissé düledező - kapujához. A korai megyeközpont, azaz Vasvár ispáni várának pontos helyéről a mai napig vita folyik. 126 A feltételezett karakóiról (GÖMÖRI János és HAJMÁSI Erika ásatása, 1976) kiderült, hogy nem ebbe a körbe tartozik, továbbá talán a kurucok is erődítést építettek ott. Vagyis a hajdani Karakó megye központja még ismeretlen. Ráadásul a megásott „vár" anyaga a mai napig publikálatlan. Viszonylag jól kutatottak és nemzetközi szakmai körökben is jól ismertek a megyének talán nevet is adó korai vasfeldologzás emlékei, a kohótelepek. NOVÁKI Gyula Kőszegfalván 1961-ben, majd ugyanő 1962, 1964-ben 123 Lásd tanulmányát a Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője 29. kötetében. 124 Feldolgozását régésztechnikus tanítványom, KOLONITS László szakdolgozat keretében végezte el. 125 Kissé talán túl monumentálisra sikeredett. 126 A legújabb tanulmányt a korábbi irodalommal lásd a Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője 31. kötetében.
