Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - M. Kozár Mária: Kisebbség az Alpok és a Kárpátok árnyékában;

SAVARIA Л VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 27 (2002) SZOMBATHELY, 2003 pp. 305-309 KISEBBSÉG AZ ALPOK ÉS A KÁRPÁTOK ÁRNYÉKÁBAN* M. KOZÁR MÁRIA Savaria Múzeum, 11-9700 Szombathely, Kisfaludy S. u. 9., Hungary E-mail: savmuz@axelero.hu MINDERHEITEN IM SCHATTEN DER ALPEN UND KARPATEN Als Ethnographin und Minoritätsforscherin habe ich während einer Reise in Transsilvanien versucht, die Situation der Rumänienungar und der Ungarnslowene, unter besonderen Berücksichtigung des Aufbewahrens der Identität und traditionellen Kultur, zu studieren und miteinander zu vergleichen. Meine durch die Methode der participant observation erworbenen Erfahrungen werden durch die Daten aus der Fachliteratur unterstützt. Das Csik-Becken und das von den sieben slowenischen Dörfern um Szentgotthárd gebildete Regio nimmt eine benachteiligte Stelle an und liegt auf einem Randgebiet. Während meiner Reise in Transsilvanien hatte ich die Gelegenheit, das Verhältnis zwischen den Vaterländischen und den Minoritäten zu vergleichen, bzw. das Identitätbewusstsein der Minoritäten und ihr Verhältnis zu der traditionellen Kultur zu beobachten. Während der Reise habe mit einigen heuten Gespräche geführt, und nach meiner ersten Erfahrungen sind die folgenden festzustellen. Die Ungar im Csik-Becken sind viel selbsbewusster, sie bewahren besser ihre Sprache und ihre traditionelle Kultur, als die Slowene um Szentgotthárd. Néprajzkutató és kisebbségi kutatóként egy erdélyi út során megpróbáltam tanulmányozni és összehasonlítani a romániai magyarság és a magyarországi szlovénség helyzetét, különös tekintettel az identitás és a hagyományos kultúra megőrzésére. Utam főbb állomásai voltak: Arad, Vajdahunyad, Gyulafehérvár, Brassó, Mádéfalva, Gyergyószentmiklós, Gyergyószárhegy, Csíkszereda, Tusnádfürdő, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Szejkefürdő, Farkaslaka, Korond, Parajd, Szováta, Marosvásárhely, Kolozsvár, Kalotaszentkirály, Nagyvárad. A résztvevő megfigyelés módszerével szerzett tapasztalataimat szakirodalomban fellelhető adatok támasztják alá. Erdélynek ma a köztudat elsősorban azt a mintegy 103 000 km területet tekinti, amely a Kárpátok és a mai magyar, illetve jugoszláv államhatár között terül el.

1 Csík - a Csíki-medencében elterülő táj, amelyet a Hargita és a Keleti-Kárpátok vesznek közre - Erdélynek az a része, ahova a magyarság a legkésőbb (13. sz. eleje) telepedett meg. Csík a Székelyföld legkiegyensúlyozottabban fejlődő tájai közé tartozott. 1876-ig önálló székely székként (Csíkszék) közigazgatási egység volt. 150-200 éve túlnépesedett terület, ezért lakói nagy számban vándoroltak ki Moldvába. Mai központja a több faluból kisvárossá növekedett Csíkszereda. Az iparosítás előtt lakosságának fő megélhetési forrása a szűkös hozamú földművelés mellett a havasi állattartás, fafeldogozás és az Erdély vagy Moldva távoli tájain keresett mezőgazdasági idénymunka volt. Lakossága római katolikus vallású. Földrajzi elzártsága miatt a 20. század derekáig megőrizte hagyományos kultúráját.

2 A magyarországi szlovének többsége az Alpok lábánál, a Vas megyei Szentgotthárdon, a hozzácsatolt Rábatótfaluban és hat környező községben (Felsőszölnök, Alsószölnök, Szakonyfalu, Apátistvánfalva, Orfalu, Kétvölgy) él. Őslakosok ezen a vidéken. A 6. század második felében az avarokkal együtt telepedtek le itt. A terület a 9. század végén lett Vas megye része. A közép-kelet-európai országokra általánosan jellemző, hogy 1989 után egyes rétegek elszegényed* 2002. július 29. és augusztus 5. között tanulmányi szabadságon, saját költségemen jártam Erdélyben. 1. Magyar Nagylexikon 7, 39J. 2. Magyar Nagylexikon 6, 70. 305