Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - M. Kozár Mária: Kisebbség az Alpok és a Kárpátok árnyékában;

M. KozÁR M.: Kisebbség az Alpok és a Kárpátok árnyékában tek, a létminimum szintjére süllyedtek. Látványos társadalmi egyenőtlenségek alakultak ki. A társadalmi egyenőtlenség mindenkit érint. Egy székelyföldi, a Csíki-medencében 1991-1993 között lezajlott kutatás az idősek marginalizálódását tanulmányozta.1 A kutatók megállapították, hogy a szegénységet a vidék lakói „nem az anyagi források hiányával, hanem erkölcsi és jellembeli fogyatékosságokkal" hozzák összefüggésbe. Szerintük, ha valaki szegény, akkor annak az „alkoholizmus, munkakerülés, a család életvitelének nem megfelelő megszervezése" lehet az oka. Ezzel szemben úgy gondolják, hogy közösségi összefogással kell segíteni azokat, akik valamilyen rajtuk kívül álló ok miatt (baleset, természeti csapás stb.) kerültek nehéz helyzetbe. Egy száz évvel ezelőtt Londonban megjelent könyv szerzője a szegénységet „kisebbségi társadalmi csoportokhoz" kapcsolta, s ezeknek „mininálsegítséget" írt elő.

4 Az adatgyűjtés során videofelvételek készültek. A kamera csak „jegyzetelt", leltárba vette, amit látott: „a repedt tükröt, a fóliadarabbal egybetaposott szőnyeget, a teljes életteret jelentő szoba egymáshoz már nem kötődő tárgyait. Környezet, amelynek minden darabja arra ítéltetett, hogy úgy-ahogy kitartson még egy darabig... Ennek a környezetnek már nincs kifele fordított arca, nem tudja már magát a falusi társadalomra jellemző norma szerint fölmutatni, nem törekszik arra, hogy fenntartsa a kifele irányuló reprezentáció normatív rendjét."

5 A vakolatlan házfal kívülről ugyanilyen hangulatot áraszt. Üzenete: ez az életút megszűnt kifeleforduló lenni. Lakója sikertelen kísérleteket tesz önmaga fenntartására. Fizikailag a faluban él még, de már nem tartozik a falu társadalmához. Marginalizált személyek és szegénysorban élők korábban is voltak. De nem ilyen sokan. A kis és középnépességű falvak idős korú népessége fokozatosan növekszik. Mind többen maradnak magukra. Az elszegényedés okai, az emberek szerint, a családtól, a falu társadalmától függetlenek: a termőtalaj gyengesége, az infrastruktúra hiánya, az ipar hiánya, a rendelkezésre álló eszközök és erőforrások szűkössége. A szocializmus évtizedeiben működtek kis- és nagyléptékű kapcsolathálók, amelyek az egyes családok gazdasági életvitelét függetleníteni tudták az általános hiány által kitermelt kényszerpályáktól. Magyarországon ennek a függetlenségnek az alapját a második gazdaság és a kisvállalkozások alkották. Romániában a kölcsönös egymásrautaltságok jelentették a túlélést. A kapcsolatháló szociális hálóként is működött.

6 A Csíki-medence és Szentgotthárd környéke vidéke sosem volt igazán gazdag, de 1989 után látványos elszegényedésnek lehetünk tanúi. Ennek okai: - A szocializmus által felfuttatott ipari üzemek (Csík: bányaipar, gépgyártóipar, Szentgotthárd: selyemgyár, kaszagyár) szétesőben vannak vagy teljesen leálltak. Ez a jónak és biztosnak tekintett munkalehetőségek megszűnését jelentette. - A vállalati privatizáció és szerkezeti átalakítás elhúzódása, a munkanélküliség magas szintje. - Az ún. kétlakiság megszűnése (állami munkahely, fix fizetés és munkaerő-spórolás egyfelől; másfelől pedig az energiapazarló, kiegészítő jellegű otthoni munkavégzés.) - A turizmusban és egyéni gazdálkodásban rejlő lehetőség kiaknázásának hiánya. - A helyi vezetés nem foglalkozik a helyi munkaerő hasznosításával. - Hiányzik a termékforgalmazási és értékesítési rendszer.

7 3. BODO JULIANNA - OLÁH SÁNDOR (szerk.): így élünk. Elszegényedési folyamatuk a Székelyföldön. Csíkszereda, 1997 4. ROWNTREE, B.S.: Poverty: A Study of Town Life. MacMillan, London, 1901 (idézi: BÍRÓ-BÍRÓ, 1997) 5. BOURDIEU, P.: A fénykép társadalmi defíniciója. In: HoRÁNYl О. (szerk.) A sokarcú kép. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest. (Idézi: BÍRÓ-BÍRÓ, 1997, 17.) 6. BÍRÓ ALBIN - BÍRÓ A. ZOLTÁN: Elszegényedési folyamatok a Csíki-medencében. In: így élünk. Elszegényedési folyamatok a Székelyföldön. Csíkszereda, 1997, 21 7. vö.: BÍRÓ-BÍRÓ, 1977, 23 306