Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Újkori történelem – Helytörténet - Kiss Gábor–Tóth Kálmán: Tárlatvezetés hét hangképben

KlSS G.-TÓTH К.: Gyűjteményünk kezdetei I. GYŰJTEMÉNYÜNK KEZDETEI — LEGENDA ÉS VALÓSÁG Aláfestő zene - Grieg: Peer Gynt-szvít No. 1. Op. 39. Morgenstimmung. A régészet minden korban és minden tájon legendákkal övezett tudomány: a föld mélyéből kincseket, vagy régi korokról hírt adó, kincsekkel felérő tárgyakat felszínre hozó régész munkáját mindenütt mesés elemekkel veszi körül a népi képzelet éppúgy, mint a jószándékú műkedvelő buzgalom. Alagutakról, letűnt korok királyainak kincseiről szóló regéket állít elénk tényként a romantikus történetírói gondolkodás, vagy nagyít heroikussá a szenzációhajhász hírlapírás. Az ilyen típusú legendák legismertebbike az Ipolyi Arnold és Jókai Mór nyomán közismertté vált elbeszélés Attila király sírjáról, a hármas koporsóról és a folyómederbe való temetésről. Bár a Gárdonyi által még szélesebb körben elterjesztett elbeszélésnek semmi történeti magja nincsen, mégis megrendíthetetlenül éli tovább a maga legenda-életét az iskolás könyvek olvasmányaitól a naiv helytörténeti munkákig. Az egykori Pannónia római lelőhelyei közül tudomásunk szerint egyedül Savaria romjai körül alakult ki olyan legendagyűrű, amely utat talált magának az általános történeti köztudathoz. Ennek okát minden valószínűség szerint egyaránt kereshetjük a savariai romok iránt megnyilvánuló igen régi keletű érdeklődésben, valamint abban, hogy a 18. század közepe - a szombathelyi püspökség megalapítása, illetve Szily János, az egyházmegye első püspöke régészeti-történeti mecénási tevékenysége óta e maradványok a tudományos, és féltudományos érdeklődés középpontjában álltak. Ez az érdeklődés nem csupán szakmonográfiákat, hanem - melléktermékként - romantikus, hellyelközzel mesés elbeszéléseket, többé-kevésbé naiv „legendákat" is produkált. A legendák mélyén azonban néha ott lappanganak a történeti múlt eseményei - persze nem szó szerinti tényszerűségükben. A legendák keletkezés- és fejlődéstörténetének vizsgálata pedig mindig rendkívül izgalmas nyomozásnak ígérkezik! A Vasmegyei Régészeti Egylet megalakulásának 130. évfordulójára emlékezve a Savaria Múzeum, a Panniculus Régiségtani Egylet és a Vasi Múzeumbarát Egylet olyan kiállítást kívánt létrehozni, amely felvonultatja a helyi muzeális gyűjtés és kutatás hőskorának emlékeit, köztük olyan tárgyakat és dokumentumokat is, amelyek meghatározó szerepet játszottak Savaria legendáinak keletkezéstörténetében. OVIDIUS SÍRJA — „HIC EST OVIDIUS NASO SEPULTUS" Aláfestő zene a fejezetnyitó és -záró vers alatt: Orgonaszóló fríg stílusban. A magyarázat alatt: Vivaldi, D-moll szonáta (prelúdium) Hát ígyen rendelte a sors, hogy Scythia földjét, Sarki hideg táját lássam meg magam is? Nem könyörült meg rajtam a Múzsák népe s Apollo Sem könyörült papján, s nem nyújtotta kezét?! Vétek nélküli játék volt művészetem, és az Életnél derűsebb: ez sem hozta javam? Oly sok vész marcangolt szárazon és vizén engem, Mardos a kínzó fagy, Pontus örök hidege. Én, aki bajtól húzódtam, békére születtem S gyengéd voltam, a kínt nem tűrvén azelőtt, Állom a gyötrelmek teljességét: kikötőtlen Tenger, vándorlás nem veszi életem el. Túlnő lelkem a rosszon, testem tőle erőt kap És a kibírhatatlant is tán elviselem. Aggódást és gondot a kín feledésbe szorított, Míg hányódtam az út száz veszedelmei közt. Am, hogy vándorlásomnak már végeszakadt, és Bűnhődés földjét végre elérte hajóm, Itt csak sírni lehet: ha tavasztájt olvad a hó és 360