Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 15. (1981) (Szombathely, 1988)

Helytörténet - Zsiga Tibor: A nyugat-magyarországi fegyveres felkelés és Vas megye 1921

Taby osztaga szeptember 5-én virradóra a következő támadás megindulási terepszakaszokat foglalta el. Egy szakasz Ostorosnál, a másik békánál, a harmadik Lantosfalvánál helyezkedett el. A támadást még a reggeli világosodás előtt megindították. A három szakaszos osztagból legtávolabbra elhelyezkedő - kőszegieket is magában foglaló szakasz Lantosfalvarol szalmakötegek meggyújtásával jelezte a támadás megindulását. Ezzel egy időben az Ostorosnál, Lékánál elhelyezkedő felkelők is támadásba lendültek. Fő támadási irányukat a Németgyirótban elhelyezkedő csendőrök, vámőrök felé vezették. A Lantosfalvárói indulók a pörgölenyieket támadták. A meglepetésszerűen, nagy bátorsággal vezetett támadás meghozta a kellő eredményt. A megtámadott őrsök nem voltak képesek jelentős ellenállás kifejtésére. A harapófogóból, amelyet a felkelők harcrendje alakított ki, többnek nem sikerült elmenekülni sem. Sok foglyot ejtettek, és felszerelést zsákmányoltak. A Taby által vezetett támadással egy időben támadott a negyedik szakaszt vezető Budaházy is. Támadása ugyancsak sikerrel járt, eljutott egészen a történelmi határon lévő osztrák csendőrőrsig, Létérbe. A 6. osztagba tartozó osztrák őrsök megtámadásáról az értesítések a reggeli órákban érkeztek el Kirchschlagba. Egyidejű támadásból és az elmenekült csendőrök elmondásából arra következtettek, több ezer főt számláló magyar reguláris erők támadásáról van szó. Ezért Sommer ezredes a kirchschlagi területvédelmi parancsnok rendelkezésére álló zászlóaljból egy század katonát Letér irányába küldött, hogy a menekülő csendőrök visszavonulását fedezzék. A Pörgölény irányába kiküldött század alig lépte át a határt, amikor Kőpataknál a felkelők kerékpáros csoportjába ütközött. Itt a felkelők és az osztrák katonai erők között álló harc alakult ki. A kölcsönös tűzcsapásokban mindkét részéről géppuskák is részt vettek. A helyzetet az változtatta meg, hogy Francia-Kiss Mihály géppuskával, kedvező irányból vezetett tűzzel rést tudott ütni az osztrák katonaság haderején, így megnyílt az út a felkelők előtt egészen Kirchschlagig. Kirchschlag lakossága a csendőrök elbeszéléseiből, a katonai visszavonulásból nagy erejű támadásra következtetett, ezért többen fejvesztve nyugat irányába, Ausztria belső területei felé menekültek. A felkelők átjutva a határon, közvetlenül Kirchschlag előtt foglaltak állást. Ez még tovább fokozta a lakosság riadalmát. A csendőrök nem voltak hajlandók harcolni; mondván: ők nem katonák, nem rendelik magukat alá katonai parancsnokságnak és elvonultak Wiener-Neustadtba. Időközben megszakadt a katonai telefonösszeköttetés Béccsel. A harcnak az vetett véget, hogy Taby Árpád elrendelte a visszavonulást. Vindossich ezredes a határvédelem parancsnoka ugyan időben tudomást szerzett a magyarok betöréséről, de a rendelkezésre álló katonai erőket nem tudta - szállítóeszközök hiányában a betörés helyére irányítani. Csak este 19 órára érkeztek meg Wiener-Neustadtból, Ebenfurtból a megerősítő katonai egységek, de beavatkozásukra már nem volt szükség. Ebben a hadműveletben, amely a felkelő harcok történetében a legjelentősebb, arányaiban is a legnagyobb volt, magyar részről mintegy 280-290 felkelő vett részt. Osztrák részről 270 katona, 250 csendőr és vámőr.

35 Nem állapíthatók meg egyértelműen a szemben álló felek emberveszteségei. Mindkét fél más-más adatot hozott nyilvánosságra. Az osztrákok veszteségeiket 9 halottban, 15 sebesültben, a felkelőkét 7 halottban és 10 sebesültben jelölték meg. A harcok térségéhez közel álló legnagyobb magyar településen Kőszegen este 22.45-kor 3 sebesült jelentkezett a felkelők közül. Kettő könnyű, egy pedig súlyos sebesülést szenvedett. Elmondásuk szerint Lékán ültek kocsira, ami Kőszegre szállította őket, azonban minden további felvilágosítást megtagadtak. Kutatásom adatai szerint ennek a felkelő akciónak csak három magyar halottja volt. Egyik Kalocsai Imre 27 éves gazdatiszt hallgató, magyar területen esett el, Kőszegen temették el. A másik 432