Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 11-12. (1977-1978) (Szombathely, 1984)

Néprajz - †Bárdosi János: A felsőszölnöki szlovén füstösház

részt a hegyvidéki szórvány települések elzártsága miatt. A füstöskonyhás épületekhez hasonlóan, a füstösházak is szívósan tarthatták magukat területünkön. Nem véletlen, hogy az előbbiekből még napjainkig is fennmaradt néhány, az utóbbiak viszont az átalakítások nyomaiból még egy-két helyen tanulmányozhatók. Pável írja: „A szabadtűzhelyű házakat már kívülről ds könnyen fel lehet ismerni, mert a háztetőről hiányzik a kémény, a konyha külső fala pedig az ajtó körül, főleg az ajtó fölött kormos, vagy — ha frissen van meszelve — akkor sárgás, vagy barnás agyagszínű, kétoldalt esetleg füstfogó deszkafalakkal. ... A konyha itt is, mint mindenütt, a hosszúkás épület közepe táján fekszik és a tornácra nyílik."

64 Az idézett külső ismérvek rá illenek a szlovén füstösházra is azzal a különbséggel, hogy itt a tornácra nyíló egyetlen bejárati ajtó nem a füstöskonyhába, hanem a pitvarba (p're:klet) vezet. A pitvar a szlovén füstösházaknál olyan központi elosztó, mindenes füstös helyiség volt, amin keresztül a szobát és kamrát megközelíthették, továbbá ahol

1 a legkülönbözőbb háztartási, háziipari, stb. munkákat is elvégezhették. A pitvart tágabb értelemben vett munkahelyként, ideiglenes tárolöhelyként, sőt hálóhelyként is használták. A füstösház kemencéjéből vagy tüzelőpadkájáról kigomolygó füst — tolituk által el nem távolodó része — innét került ki a szabadba, tehát füstelvonó, füsttelenítő szerepe is volt. Ebből adódóan a pitvar ugyanolyan füstös helyiség volt, mint a füstösház, mivel az utóbbinak nein volt tornácra nyíló ajtója. (Mindezt a mennyezet és a falak felső résziének füstössége, kormossága is igazolja.) A pitvar füstösségét, a tornácra nyíló ajtóin kívül, csak az egymással ellentétes falon elhelyezett egy-egy tolitu, és a déli oldalon magasabban található füstnyílás enyhítette. Mint imár utaltunk rá, több fkutató feltételezi, hogy a pitvar (preklit) korábban mennyezet nélküli és a tornác felőli oldalon színszerűen nyitott füstelvonó tér volt, ahol az 1800-as évek első évtizedéinek leírásai szerint még csépeltek is, és csak később — talán a XVIII. századtól kezdődően — vált zárt helyiséggé. Mindez logikus, mert különben a füstösházból — a magyar példákhoz hasonlóan — közvetlenül a tornácra nyitottak volna ajtót, a füst 'egyszerűbb és gyorsabb eltávoztatása érdekében. A pitvar nyitott oldalának befalazásánál és lepadlásolásával annak csak a munkatér szerepe csökkenhetett, a füstelvezető és a központi átjárást biztosító, közlekedő funkciója nem, viszont alvás céljára alkalmasabbá vált. így volt ez a mi zárt pitvaros felsőszölnöki házunk esetében is, mivel itt már a kamra (k'ledt) mellé, többféle mezőgazdasági munkafolyamat elvégzésére alkalmas, szérű funkciót betöltő, elől nyitott, mennyezet nélküli szín (üta, s'ked'en) épült. Ez a szín mindenféle termény fogadására, 'begyűjtésére és ideiglenes tárolására szolgált. Az itt elvégezhető cséplési, szemnyerési, tisztítási, stb. munkák után, a terményt az innen nyíló szomszédos kamrában raktározták. Nem véletlen, hogy a színből a kamrába vezető ajtó a legszélesebb — a bontás idején kétfelé nyíló, de a szélesség az -esetleges korábbi egyszárnyúnál is ez lehetett —, hogy a terményt minél könnyebben bevihessék, akár zsákban, akár kosárban, vékában vagy más teherhordásra szolgáló eszközben. A kamra, annak ellenére, hogy az egyik ajtója a füstös pitvarból nyílott, elvileg füstmentes volt, amit a vele szemben elhelyezett kis szellőzőnyílás és a színre nyíló ajtó is befolyásolhatott. A szlovén füstösházak továbbfejlődésének, korszerűsítésének, illetve belső átalakításának többféle módja ismert: 1. A füstösház tüzelőpadkás kemencéjét lebontották — miáltal füstmentes kályhás szobát nyertek — és ezt a pitvar szoba felőli belső sarkában, rendsze264