Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Patay Pál: Vasi harangok

A legkorábbi adataink a XVII. századra nyúlnak vissza, vagyis a törökkorra. Bár Vas megye teljes egészében kívül esett a hódolt területből, a félhold közeli szomszédsága bénitólag halott itt is az ipar fejlődésére. Ennek következtében sem. itt, sem másutt a Dunántúlon nem működött harangöntő mester. Ha tehát a vasi községek harang beszerzésére határozták el magukat, nagyobb távolságból kellett azt hozniok. Bécs jött elsősorban is tekintetbe, ahonnan még a XVII. század elejéről két mester nevével is találkozunk a felsorolt harangokon: Georg Arnolt (1604 Nagygeresd) és Hans Schön (1614 Nemcscsó). Felkeresték Pozsonyt is, azon kevés magyarországi város egyikét, amelyben még ebben az időben is működölt harangöntő műhely. A toko.resiak harangját ugyanis Pozsonyban öntötte 1656-ban a hol ott, hol Bécsben dolgozó Heroldt Baltazár.

93 A XVII. század legvégéről, 1699-ből származó harang volt Örimagyarósdon. Ez Crácban készüli; feltehetőleg Florentin Streekifuss műve.

94 Sajnos nem tudjuk megállapítani, hogy eredetileg is a község részére készült-e, vagy csak később, a XIX. század folyamán vették már használtan, kéz alatt valahol. Minllhogy Orimagyarósd a megye déli részén fekszik, nem csodálkozhatunk azon, hogy itt már Gráoban és nem Bécsben öntött harangot találunk. Kevés harangot ismertünk meg a felsoroltak között a XVIII. század elejéről és közepéről. Ennek egyszerűen az az oka, hogy ebben az időben a protestánsok — az artikuláris helyek kivételével — nem szerezhettek be harangot. Ha kivételesen mégis sor került erre, már neun kellett nagy távolságra, pl. Bécsbe menni harangért. Vas megyében ugyan ekkor még nem működöli harangöntő műhely, azonban a Dunántúl északi részének két jelentősebb városában, Sopronban és Győrött már igen. E két város közül, úgy látszik, Sopron volt az, amelynek kereskedelmi érdekkörébe Vas megye északi része tartozott. Ugyanis azt a néhány harangot, amelynek adatait ebből az időből ismerjük, Sopronban öntötte Pfislermeister József (Celldömölk 1744, Boba 1762, Nemescsó 1765), ül. örököse (Üslífyasszonyfa 1773 ?). Azzal cgyíiidűbicin, hogy :a türeknii rendelet hallására a protestáns egyházközségek újjáéledtek és így részükről is fellépett igény harangok beszerzésérc, nyitotta meg kapuit az első harangöntő műhely Vas megyében. Éppen a fent említett soproni mester fia, Rfislerimoister Ferenc költözött 1785-ben Kőszegre, hogy ott folytassa apja mesterségét, miután annak műhelyét Köchel János György birtokolta azon a jogon, hogy az özvegy mcsternét feleségül vette.

95 Pfistermoisler Ferenc harangjaival bőven is találkozunk a felsorollak közölt, sőt mondhatni, hogy a XVIII. század két utolsó és a XIX. első évtizedéből az ő neve szerepel legtöbbet (Bük 1788, Uraiújfalu 1791 és 1792, Kisköcsk és Nemeskolla 1792, Hegyfalu 1793, Mcszlen 1793 és 1798, Szentivánfa 1795, Vömöck 1796, Kőszcgdoroszló 1798, Kemenespálfa 1805) .

9(i Pia sikercsen fel is vette a versenyt a mostohaapjának soproni műhelyével és piacát a Kőszeg közelében lévő Sopron megyei községekre is kiterjesztette,

97 kiszorítani annak termékeit magából Vas megyéből sem tudta. Köchel János György harangjai ugyanis szintén elég tekintélyes számmal vannak képviselve (Szergény 1786, Nagysimonyi 1787, Nagygeresd 2 db 1788, Kemenesszentmárton 1794, Celldömölk 1799, Kemenesmagasi 1802 és 1803). Ennek ellenére azonban az is előfordult, hogy a Sopronon túl fekvő Bécsújhelybe is elmentek harangért, Ioseplh Schweiger mesterhez, méghozzá a megyének éppen a keleti széléről (Gérce 1791, Alsóság 1792). Tudjuk, hogy Pfeistermeister Ferenc halála (1806) után műhelyét rövid ideig az 181