Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Kulács László: A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjának növényei

Praenorica Folia historico-naturalia, IV (2001) korábbi parkleírások által az ország legnagyobb példányaként említett, de már az 1960-as években elpusztult gyertyán (Carpinus betulus) is. Még ugyanebben az évben az özvegy átadta a horpácsi gazdaságot fiának, Józsefnek. SZÉCHENYI József 1774-ben bekövetkezett halálával a birtokot testvére, Ferenc vette át, és ezzel az összes SZÉCHENYI birtok Ferenc gróf kezében egyesült. Az új tulajdonos, gróf SZÉCHENYI Ferenc a földszintes kastélyt 1800-1801 években egyemeletessé építtette át. Ekkor kapta a mai napig megmaradt későbarokk arculatát. Ebben a korszakban válik kedveltté a főúri kertekben a juharlevelű platán (Platanus x hyhridd). A nagy műveltségű SZÉCHENYI Ferenc gróf ezeket a fákat birtokain - köztük Nagycenken és Horpacson is - az 1800-as évek első évtizedeiben meghonosította. Ezek közül néhány a park különböző részein ma is megtalálható. A közel kétszáz éves fák azóta hatalmas faóriásokká nőttek. SZÉCHENYI Ferenc 1802-ben nemzeti közcélokra ajánlotta fel magángyűjteményeit, így vetette meg könyvtárával a később róla elnevezett Országos Széchenyi Könyvtár, régiség gyűjteményével a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait. E nagyvonalú ajándékozás méltó megörökítésére ez évben Horpacson - a család jelenlétében - SZÉCHENYI Ferenc egy kislevelű hársat (Tilia cordata) ültetett a kastély déli homlokzatával szemben. Ezt a SzÉCHENYl-emlékfának nevezett példányt ma az ország nevezetes fái között is nyilvántartják (BARTHA, 1994). 1814-ben SZÉCHENYI Ferenc három fia számára három hitbizományi birtokrésztjelölt ki. Ezek közül Horpács legidősebb fiának, Lajos grófnak jutott. Lajos tovább folytatta a parképítést. Munkájának eredményeként alakult ki a kastély körül a tájképi angol kert. Lajos különösen az egzótákat kedvelte. 1850-es években ERDŐDY Sándor gróf vépi birtokáról kerültek Horpácsra az Észak-Amerikából származó duglászfenyők (Pseudotsuga menziesii). Ezek egyik képviselője mára az ország egyik legtermetesebb példányává fejlődött. Lajos gróf - öccséhez, Istvánhoz hasonlóan - reformgondolkodású főúr volt. Az aradi vértanúk kivégzésének hírére, még 1849 őszén 13 db platánt (Platanus x hybridá) ültetett emlékükre a kastély keleti szárnyának északi homlokzatával szemben. 1855-ben Lajos grófot fia, Imre követte az uradalom élén, aki - még a kiskastély lebontása révén nyert területen is - tovább gazdagította a park növényállományát. Imre gróf a már akkor is igen gazdag egzóta gyűjteményt az Európában ez idő tájt elterjedő távol-keleti fajokkal - pl. japánciprus (Cryptomeria japonica), japántuja (Thujopsis dolabratá) - bővítette. A park ekkoriban élte fénykorát. A korabeli leírás példásan gondozott angolparkról tudósít (Vasárnapi Újság, 1893). SZÉCHENYI Imre 1872-ben üvegházat is létesített, ahol többek között délszaki növényeket teleltettek át. Az üvegház előtt pedig mintegy 300 m

2-en szőnyegkert díszlett. A parkon és az üvegházon kívül a gyümölcsöskert is híres volt az egész környéken. Az uradalmi kertészet minden gazdasági és kertészeti kiállításon kitüntetésben részesült. KUGLER János 1902-ben készült térképén jól kivehető a park korabeli úthálózata, amely alapvetően nem tér el a mai állapottól. A térkép tanúsága szerint az 49