Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 30. ( Szekszárd, 2008)

Csekő Ernő: Élet és irodalom. Lys Noir

Csekő Ernő r Elet és irodalom Lys-Noir - Adalékok egy múlt század eleji fiatalasszony életéhez és verseinek hátteréhez A Hét c. szépirodalmi folyóirat 1900. december 30-i (52.) számának címlapja egy ifjú hölgy fényképét közölte, amelyhez a lap belső oldalain a következő ismertetést fűzte: 1. kép: Lys-Noir, azaz Guttmann Irén arcképe, a Hét 1900/52. számának címlapjáról Kicsoda Lys-Noir, akinek különös kis verseit olvassák a <Hét>-ben? Megmutatjuk képe mását: ez az. De igazi nevét nem mondhatjuk meg. A neve Lys-Noir. Hozzá fogunk szokni ehhez a névhez és a gyönyörű szép asszony, aki mögéje bújt, meg fogja szokni, hogy viselje. Költészete borong a múlton. Aki ilyen fiatal szemmel hátranéz; költő. Aki ifjú szíve gazdag érzését egy emléknek adja: kiváló egyéniség. Keze alatt sorra simulnak rímekbe a szók. Mi a búja, bánata, azt nem mondja meg, ennélfogva muzsikál. Sohse hittem volna, hogy nő kezében a lant ennyire hangszer lehessen. Kicsi versek, ködös versek. Mindegyik egy-egy izgató kérdőjel; az esztétikus tán megrovásul mondaná: ezeknek a verseknek kommentár kell. Igy csak az írhat, akinek élete mindenki előtt ismert. Én azt mondom: így az ír, aki magába néz és nem csinálja a verseket, hanem fölszínre hozza őket úgy, ahogy a lélekben megtermettek. Érthetőség? Világosság? Szükséges, hasznos valami, de az íróasztal elé képzelt közönséget kíván, akit a költő minduntalan megkérdezhet: tudod mit mondtam? Ez a homályosság, mely csak kifelé homály, ez az ingatag rezgése a soroknak az igazi, a ki nem mondott értelem körül: a költői alkotás isteni