Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 29. (Szekszárd, 2007)
Sümegi József: Búcsújárás, zarándoklat a középkori Tolna megyében
A parasztságnál a legáltalánosabb és leggyakrabban használt koituszpozíció, amikor a nő a hátán fekszik, a férfi pedig a széttárt lába közé fekszik. A férfi így ránehezedik a nőre, teljes súlyával lenyomja őt, s a nő nem tud reagálni, akadályozza a viszonzás mozdulataiban. Ez tulajdonképpen teljesen megfelelt annak a ténynek, hogy a régi paraszti szexualitásban a férfi magatartása volt a domináns, a férfi volt az aktív, kezdeményező fél, a nő a passzív befogadó, elfogadó. Az egyesülés elfogadott módja volt az is, amikor a pár egymás mellett, az oldalán feküdt, a férfi szorosan az asszony hátához simult, alsó végtagjaikat szorosan egymáshoz nyomták, s akkor a férfi a nő felül lévő lábát a magáéra tette, s így történt a behatolás. Ez kevesebb zajjal járt, és kevesebb helyet is igényelt. A legtöbb férfi, bár ettől esetleg több koituszpozíciót is ismert, feleségével azonban csak a hagyományos testhelyzetben közösült. A házasság előtti és a házasságon kívüli nemi kapcsolatokban a férfiak sokkal változatosabb koituszpozíciókkal jutottak el az orgazmushoz, mint a házasságon belül, törvényes feleségükkel. „Mer azír szígyel az ember, mer hiába vót jó azon a nem hagyományos módon csinálni azt, de hát az ember a feleségivei nem csinálhatta, mer az nem vót rá, mer az máskípp vót nevelve. Az asszony, a felesig az másra van, az más, mint egy rossz nő. A feleség a társunk vót, hát azt nem kényszeríthettük, hogy úgy disznólkodjon velünk. " 200 A közösülés gyakorisága számtalan tényezőtől függött. Szerepet játszott benne a vérmérséklet, az életkor, alkalom, vagyoni helyzet stb. Az alkalmak gyakoriságát befolyásolta a mezőgazdasági munka szabta életritmus is, hiszen a tornyosuló nagy munkák idején, a „látástól-vakulásig" dolgozás kiszívta az emberek erejét, kevésbé vágyódtak a szexuális életre, nem véletlenül mondták: „nehéz nappal ökörnek, iccaka bikának lenni". Fiatal korban - az ember biológiai adottságaiból kifolyólag - a szexuális vágy sokkal erősebb, amelyik férfinak lehetősége volt, házassága első idejében szinte minden nap egyszer-kétszer közösült feleségével. Az idő múltával csökken a vágy is. „Hát szerintem míg az ember fiatal, addig való az a nagy bujálkodás is. Mikor mán megöregedett az ember, akkor mán sokszor örül, hogy él, nemhogy arra gondoljon, hogy még aláfűtsön az asszonynak. Fűtenek mán nekünk odalenn. Még hatvan-hetvenévesen elmegy hébe-korba, de mán az én koromba (81 éves) az ember olyan baszhatnék, mint herélt lú őszi mélyszántáskor. Hát akkor el tudja képzelni mennyire kívánkozok én még a nőre. " „ Tudja mit mondok én, én most irigylem a nőcselídeket, mer az akármilyen öreg, meg beteg is, csak szíjjel tudja rakni a lábát, mer azt mondták a régi öregek is, száz éves csűrbe is lehet csépelni, csak nem száz éves cséppel. " 20] A szerelmi, szexuális életre vonatkozó, többnyire sikamlós, vaskos történetek, erotikus népi tréfák jártak szájról szájra a parasztság körében, melyek gyakran ige abszurd helyzeteket örökítettek meg, a presbiteri jegyzőkönyvek és egyéb írott források bizonyítják ezek tényleges előfordulását, megtörténtét: „Két asszony vitatkozott egymással, hogy melyik fasz jó: amelyik hosszú-vékony, vagy amelyik rövid-vastag. Hát nem tudtak megegyezni. Elmentek a bíróhoz, hogy - bíró úr tessék igazságot tenni köztünk, mert a komámasszony azt mondja, hogy a hosszú-vékony a jó, én meg azt mondom, hogy a rövid-vastag a jó. Azt mondja erre a bíró: - Hallják, majd hónap jöjjenek vissza, most nem tudom megmondani, majd gondolkodok rajta egy kicsit. Hazamegy délre a bíró ebédre, ott gondolkodik az asztalnál. A felesége hozza az ebédet befelé, oszt kérdi tőle: - miért vagy ilyen bús, mért vagy ilyen nagy gondban? - Nézzed már te, van itten két asszony perelnek együtt, hogy tegyek köztük igazságot, hogy melyik a jó. - O, - azt mondja az asszony, - hát nem tudod eldönteni: az a jó, amelyik hosszú is, meg vastag is! Másnap jön a két asszony, na, bíró úr megfejtette, hogy melyik a jó? - Meg bizony. Egy asszony mondta meg nekem, hogy melyik a jó: amelyik hosszú is, meg vastag is, az a jó! - Ejnye, te hallod, ez még nagyobb kurva, mint mink vagyunk. " 202 A sárközi mentalitás A világ rácsodálkozott a Sárköz még a 19. században is meglévő szabadságára és függetlenségére, amelynek belső rendje eddig jótékony félhomályban maradhatott. Amikor 1834-ben Garay János 203 leírja a 9 VAJDA 1988,86-87. 0 VAJDA 1988,89. 1 VAJDA 1987,208-208. 2 VAJDA 1988, 126. 3 GARAY 1833,23-26. 330
