Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
Lovas Csilla: A Garay-kultusz
1861 végére a szekszárdi takarékpénztár, két céh és néhány hölgy adományából 609 frt 19 kr gyűlik össze, mely a szobor-alap pénzügyi alapját képezi. 49 Leleményes módon ősszel, szüret után természetbeni, azaz bor hozzájárulást is gyűjtöttek az alap javára, melyet a Szegszárdi Bortársulat vásárolt meg. Évről évre műkedvelők hangversenyei, Garay-bálok, de még megnyert fogadások és bírói büntetéspénzek is gyarapították az alapot. 1867-ben a hazaérkezett Perczel Mór tábornok tiszteletére rendezett hangverseny hoz szép jövedelmet. 1868-tól a szegzárdi nőegylet is felkarolja a gyűjtést. 1862-79 között néhány nagyobb adomány is érkezik az alapba egyrészt a költő testvérnénjétől, másrészt herceg Battyány Fülöptől és báró Bésántól. 6. kép: Garay János sírja a Kerepesi-úti temetőben 2004 őszén. (Lovas Csilla felv.) Meg kell jegyeznünk, hogy ekkor a szekszárdiakat jóval megelőzve 1875-ben Foton emléket állítottak Garaynak. Dr. Ompolyi Mátrai Ernő, aki gyermekként ismerte Garayt, javasolta, hogy az a házat, melyben 1851-ben Garay a Szent László nagy részét írta emléktáblával jelöljék meg. Az emléktáblára, a helyi plébános Somhegyi József költségén, Szász Károly disztichonjait vésték. Szekszárdon nagy szerepet játszott a szobor-ügy felszínen tartásában a helyi sajtó. Elsőként a Tolnamegyei Közlöny 1875-ben foglakozott először a Garay-emlék ügyével és évről évre újra felhívta rá a figyelmet. 1879-ben a költő öccse Garay Alajos tette fel a kérdést, hogy miképp áll a Garay szobor ügye? 1862-ben 272 frt és 1871-ben 435 frt gazdagította az alapot a bor bevételéből. BODNÁR 1898. 120. 31
