Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Nagy Gyula: Zsúpcséplés Zombán

12. A kuszalék, vagy kaparék összehúzása Az ágyás kuszálékát, a kaparékot favillával, vagy kisgereblyével összehúzták. Kelemenéknél a megfigyeléskor a két ágyás kaparékát egy gereblyés egy hosszú vonalba húzta össze. Olyan széles volt, mint egy kéve. Szabó Páléknál a kuszalékot villával gyűjtötték össze, a szem fölött hosszában a ponyván. 13. A kaparék megverése Gyorsan haladva végigverték a kaparékot. Mikor olyan volt az idő (nedves), sok szem maradt a kaparékban, akkor volt erre a verésre szükség. 14. A szalma lerázása, vagy szalmázás A kaparékot favillával átrázták, hogy az esetleg még benne maradt szëm kipotyogjon. Az egyik végén elkezdve, rázogatva egy csomóba vetették, mindjárt el is vitték, villára őtöttékés a fej mellett tartva a szalmakazal mellé hordták. A végén a tört fejeket kisgereblyével hosszában legereblyélték. Régen görbegereblyével rúgva húzták le & szalmát. Ezzel kivertek egy ágyást. Kelemenéknél 4 kereszt rozsot csépeltek el. Ezt egy nap alatt kényelmesen elvégezték. Kb. 160 kg rozsot nyertek. 15. Rácséplés, vagy ráágyazás Ha annyi zsúpot csépeltek, hogy egy kirakással, egy ágyassal nem tudták kiverni, akkor ráágyaztak Rácséplésnekis mondták. Jobb volt, ha a kiverés végén a maradékot összegereblyélték, mert a ráhelyezett kéve rugalmas s nehezen verődött ki a szem. Ha gyanús volt az idő, úgy is szokták, hogy először az összes kévét kiverték, azután ágyazták be a kioldott kévéket és ágyasonként verték tovább, ha jó volt az idő, akkor nem maradt szem a zsúpban. Zombán néhányan a babot is cséppel verték ki. A cséplés eszközei: 1. csépfa, 2. kisgereblye, 3. favilla, 4. vasvilla, 5. kötőfa, 6. vesszősöprü, 7. ciroksöprü, 8. hordó, vízzel, 9. füstcsapó. (A fenti eszközök neveit a Zombán használatos alakban jegyeztem le.) 327