Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Afölött, hogy az arisztokrácia kibukott az irodalomból, nincs mit sajnálkozni. Ez volt a dolgok természetes rendje. A legtemperamentumosabb őrgróf sem volna képes ma betölteni egy regényhős helyét és csütörtököt vallana szereplése a legmindennaposabb próbatémák előtt, melyeket például Lange úr, a Neustädter és Tsa. Segédkönyvelője megold fényesen. Mert Lange úr, feltehetjük, ismeri az életet, és szemüveget hord, míg ellenben a szőke Elemér nem csinál egyebet a regényben, mint esetleg születik, elszegényedik és főbe lövi magát." (Szegény arisztokrácia. Debreceni Ellenőr, 1895. június 4.) Félreérthetetlen, világos állásfoglalás ez. Az egyik oldalon Ottóváry grófnő, Matild bárókisasszony, Kükemezey Stefánia és Elemér gróf, a másik oldalon a szemüveges Lange segédkönyvelő, s az író habozás nélkül az utóbbi oldalára áll, mert csak ott sejt igazi, író tollára méltó életet. A 17 éves Krúdy meglepő éleslátása és ítélőképessége mellett azonban megcsodálhatjuk cikke stílusának már-már a paródia határát súroló finom iróniáját is, ahogyan a korabeli nemesi irodalom unalomig csépelt sémáit és sztereotip figuráit nevetségessé teszi. Igaz, könnyebb elvi deklarációkat, programnyilatkozatokat fogalmazni, mint a helyes célkitűzéseket művekben ábrázolni, megvalósítani. Krúdynál is találunk szórványosan olyan elbeszéléseket, amelyek nem ennek a világos programnak a jegyében születtek, első korszakában azonban mégis ez a városi-polgári irányzat az uralkodó, a realista-naturalista tendencia nyomja rá bélyegét a legtöbb művére. A következőkben ennek az 1900-ig tartó korszaknak első szakaszát, az írói pályán tett első tapogatózó lépéseket, az indulás legizgalmasabb pillanatait próbáljuk megközelíteni, amikor a diák Krúdy novellisztikáját tekintjük át. Már bevezetésül is hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek a diákkori írások nem remekművek. Ha írójuk pár évvel később meghal, vagy abbahagyja az írást, ezekkel a művekkel semmi dolga nem lenne az irodalomtörténetnek. Értékük nem önmagukban van. Értékessé, helyesebben figyelemre méltókká az teszi őket, hogy utánuk szerzőjük igazi remekműveket is alkotott. A fiatal Krúdy novelláinak olvasása közben talán a legelső, ami okvetlenül feltűnik, az, hogy ezek a novellák mennyire nem fiatalosak. Nem mintha nem lenne közöttük éppen elég gyenge, sőt nagyon is kezdetleges írás. Akad ilyen is legalább annyi, mint akármelyik más író első próbálkozásai között. Krúdy azonban egyenesen menekül fiatalsága elől. Ahogyan az életben is általában mindig -67-