Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

idősebbnek igyekszik magát feltüntetni pályája elején, írásaiban is legszívesebben a már mindent megpróbált, s egy kicsit mindenből ki is ábrándult, enyhén cinikus koravénség pózában tetszeleg. Ez a minden áron felnőttnek látszani akarás, ez a sokszor mesterkélt nagyoskodás egész írói attitűdjében megfigyelhető, leginkább azonban talán mégis témaválasztásában érhető tetten. Krúdy szinte már gyermekkorától kezdve az irodalom bűvkörében élt. Nem csodálkozhatunk hát, hogy legtöbb elbeszélésének tárgyát is ebből a körből meríti, leggyakoribb hősei fiatal költők és öreg hírlapírók. Alakjait nagyon kevés egyénítő vonással ruházza fel, így ritka is az igazi hős-vér figurája. Poétahősei egy kicsit mind Reviczkyre emlékeztetnek, s hogy ez nem véletlen találkozás, arra maga az író is többször utal. Több novellája előtt is találunk Reviczky-strófákat, sorokat mottóul, másutt meg egyenesen maga hasonlítja hősét a tragikus sorsú költőéhez. Közös tulajdonságuk ezeknek a poéta-alakoknak, hogy a társadalom perifériáján élnek, nyomorognak, szűk hónaposszobákban, esetleg padlásszobákban laknak, de még Petőfi Szilveszterénél is boldogtalanabbak, mert nem szökik utánuk imádott kedvesük, hogy megossza velük kitaszítottságukat és szegénységüket. Éppen ellenkezőleg. Szegénységük miatt rendszerint szerelmükben is csalódniuk kell. Annuska férjhez megy című novellájának (Szabadság, 1895. január 22.) hőse sem lehet boldog, hiába viszonozza szerelmét kedvese. Lakbérhátralékát sem tudja kifizetni, nem hogy családot alapíthatna, hiába írja hát György a lángoló szerelmes verseket, Annuska a mamára hallgat, férjhez megy egy bácskai földesúrhoz. Látszólag az író is a lány megoldása mellett van. A józanság felülkerekedését dicséri az álmodozó, haszontalan romantika felett. Azt a polgári józanságot, életrevalóságot magasztalja itt a művész élhetetlenségével szemben, amelyet egyrészt olyan mélységesen megvet, másrészről azonban egy kicsit talán maga is irigyel. Ha a novellának nincs is határozott szociális kicsengése, az ábrázolásban megbúvó irónia félreismerhetetlenül társadalmi gyökerű. Az író rezignált kiábrándultsága, dezilluzionizmusa már önmagában is a társadalmi rend iránti bizalmatlanságról árulkodik, arról a felismerésről, hogy a kapitalizmus világában nincs létjogosultsága az idill semmilyen formájának, a szerelmi idillnek sem. Ugyanez a téma még sokféle változatban jelenik meg a fiatal Krúdy írásaiban. (Az esték romantikája. Debreceni Ellenőr, 1894. november 6., Költő és tündér, u. o. 1895. január 23., Hajnal az utcán. u. o. 1895. szeptember 2.) Mindegyik -68-