Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

ABONYI ISTVÁN, VITÉZ NEMES ALPÁRI huszárszázados (Budapest, 1913. III. 13.-Vác, 1985. IX. 21.) Anyja: Gedeon Anna. Apja: v. Abonyi Andor nyá. huszárezredes. 1936. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá és a gyalogsághoz helyezték. 1937 nyarán Miskolcon elvégezte a fogatolt vonattiszti tanfolyamot. 1939. XI. 1.-én egy éves lovassági próbaszolgálatra a 2. huszárezredhez vezényelték. 1940. IX. 1.-én főhadnaggyá léptették elő. A várpalotai lőiskolán egy páncéltörő ágyús tanfolyamot abszolvált, 1941. X. 1. és 1942. III. 15. között pedig Orkénytáborban a Lovagló- és Haj tó tanárképző Iskola hallgatója volt. 1941. X. l.-étől Marcaliban a 30. kiegészítő kirendeltségen lónyilvántartó tisztjeként tevékenykedett, 1942. V. l.-étől pedig mint a kecskeméti 1/1. huszárosztály arcvonalmögötti tisztje szolgált. 1942. VIII. 1. és 1943. IX. 13. között a 124., majd 23. könnyű hadosztály önálló lovasszázad arcvonalmögötti tisztjeként galíciai, illetve ukrán területen frontszolgálatot teljesített. 1943. VIII. 1.-én századossá léptették elő. 1943. IX. 13.-ától 1944. XI. 9.-éig a 2/II. huszárosztály arcvonalmögötti tisztje, ezután 1945. V. 18.-ig az Országos Vitézi Széknél irodai szakszolgálatot teljesített. 1945. V. 16. és VII. 27. között szovjet fogságban volt, de betegségére való tekintettel elengedték. 1946. VIII. 31.-én végelbánás alá vonták. Miután nyugdíját 1950-ben megvonták tőle, segédmunkásként alkalmi állásokban kereste kenyerét. A Budapesti Katonai Bíróság 1958. II. 17.-én „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétele" (a váci ÁVH laktanya épületanyagait és a polgári őrség anyagát leltározta) miatt 12 év börtönre ítélte, melyből 5 év 8 hónapot le is töltött. Egyúttal megfosztották rendfokozatától is. 1991-ben rehabilitálták, s posztumusz alezredessé léptették elő. ABONYI (GRESKOVTTS) LÁSZLÓ méneskari főhadnagy (Csongrád, 1912. V. 1. - Bugac, 1982. XI. 5.) Anyja: Kókay Mária. Apja: Greskovits István földbirtokos. Vallása: r. k. A felsőkereskedelmi érettségi után 1934. X. 1.-én tényleges katonai szolgálatra a 3/1. huszárosztályhoz vonult be. A tartalékos tiszti iskolát e huszárezred kötelékében végezte el Pápán és Sopronban, s tett sikeres vizsgát 1935 Vl.-ban. 1935. X. 1.-én leszerelt. 1936.1-III-ban tiszti továbbképző és géppuskás tanfolyamot végzett Cegléden. 1937. X. 1.-től próbaszolgálatos továbbszolgáló zászlós. 1937. X. 2. és 1939. XI. 1. között szakaszparancsnokként Szentesen, az V. csendőrlovas alosztály kötelékében szolgált. Mint szakaszparancsnok részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonulásban. 1940. I. 1. és V. 1. között méneskari állatorvosi szaktanfolyamon vett részt Budapesten. 1939. XI. 2.-ától 1944. V. 2.-ig Jászberényben méneskari alosztályparancsnok volt. 1940. III. 15.-én átvették a hivatásos állományba. V. 1.-én hadnaggyá, 1941. XI. 1.-én pedig főhadnaggyá léptették elő. 1941. I-VII-ban lovastiszti tanfolyamon vett részt Bábolnán. 1944. VI. l.-étől hadibeosztásban a 3/1. huszárosztályban szolgált századparancsnok-helyettesként. 1944. XI. 21.-én a Csepel-szigeten megsebesült, majd 1945. I. l7.-éig a budapesti 11. helyőrségi kórház állományában