Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

emléklapos hadnaggyá léptették elő. A felvidéki és az erdélyi bevonulásban a 4. huszárezred, az 1941. rV.4 délvidéki hadműveletben a rimaszombad VII. önálló huszárszázad kötelékében vett részt. Az 1941. évi ténylegesítési próbaszolgálatát követően hivatásos dszd állományba vették át, s 1942. IV. 16.4 legfelsőbb elhatározásra, 1941. XI. l.Jével és 1940. V. l.-i ranggal főhadnaggyá léptették elő. 1941. IV. 1.-től a VII. önálló huszárszázadnál szolgált, majd VII. 10.-én Nagyváradra, a 3/II. huszárosztály 6. lovasszázadához helyezték át. Alakulata szakaszparancsnokaként VII. 12. és XI. 4. között Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. A keleti hadszíntérről visszatérve Pécsett alantos tiszti tanfolyamon vett részt, majd 1942. X. l.-én a 3/IL huszárosztály segédtiszti teendőivel bízták meg, s egyben századossá léptették elő. 1943. VII. 1. és XII. 20. között Nagyváradon hat hónapos lovas alantos tiszti tanfolyamot, előtte egy gáztiszti tanfolyamot abszolvált. 1944. I. 1.-től alakulata pótkeret parancsnoka volt. 1944. IX. l.-tŐl mint az l/III. tábori huszár pótosztály 1. lovasszázadának parancsnoka Dél-Erdélyben harctéri szolgálatot látott el. IX. 17.én Szenttamásnál megsebesült, majd Csepelen XI. 2.-án hősi halált halt. 1944. XI. 18.-án posztumusz a MER Lovagkeresztjével tüntették ki. MIKLÓS BÉLA, VITÉZ LÓFŐ DALNOKI vezérezredes (huszár) (Budapest, 1890. VII. 11. - Budapest, 1948. XI. 21.) Anyja: Tariczky Johanna. Apja: Miklós Gergely tanítóképző intézeti tanár. Vallása: réf. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1910. VIII. 18.-án hadnagyként a 10. honvéd huszárezrednél kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. A honvéd felsőbb tiszti tanfolyam elvégzése után az első világháború során előbb első alakulatánál, majd parancsőrtisztként, s beosztott vezérkari tisztként a 42. honvéd gyaloghadosztályban, illetve az 5. honvéd lovashadosztályban teljesített frontszolgálatot. 1918. XII. 7. és 1920. IX. 27. között kisebb megszakításokkal a budapesti városparancsnokságon szolgált, majd egy évig a Hadiakadémia hallgatója. 1921. IX. 1. és 1925. II. 1. között a HM 7. ö. osztályán, 1926. VII. 1.-től két éven át az 1. vegyesdandár parancsnokságon, majd a HM 8. osztályán tevékenykedett. 1929. V. l.-én alezredessé, 1934. XI. l.-én ezredessé léptették elő. 1929. V. 1. és 1932. VIII. 1. között a Kormányzó Katonai Irodája főnökének helyettese, közel egy évig beosztott tiszt a HM VI2. osztályán, majd 1933. V. 1. és 1936. V. 1. között berlini magyar katonai attasé. Ezt követően csapatszolgálatot teljesített, előbb egy évig a 7. gyalogezrednél, 1937. V. 1. és 1938. V. 1. között mint az 1. huszárezred parancsnoka, majd utána mint a 2. lovasdandár parancsnoka tevékenykedett. 1939. XI. l.én tábornokká, 1941. XI. l.-én pedig altábornaggyá léptették elő. 1940. III. 1.-től 1942. II. l.-ig előbb megbízott, majd kinevezett parancsnoka a gyorshadtestnek, mind a hátországban, mind az 1941. évi ukrajnai hadműveletek alatt. Utána 1942. X. 14.-ig a IX. hadtest parancsnokságát vezette, majd 1944. VIII. l.-ig a Kormányzó Katonai Irodájának főnöke és főhadsegéd. 1943. VIII. l.-én vezérezredessé léptették elő, s egyben titkos tanácsos is. 1944. VIII. 1. és X. 16. között a kárpátoki hadszíntéren az 1. hadsereg parancsnoka, majd a háborúból való tétova, balul sikerült kiugrási kísérlet kö-