Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

MARGITTAY JÁNOS, VITÉZ huszárzászlós (Pestszentlőrinc, 1925. IV. 15. -) Anyja: Szoták Erzsébet. 1944. XI. 15.én a „Csaba királyfi" Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola elvégzése után Vasváron avatták zászlóssá. Ezt követően századparancsnoki tanfolyamra Drezdába vezényelték, majd 1945. I. 28.-án a Bambergben állomásozó III. újonckiképző huszárosztályban kapott beosztást. III. 3.-án a Meiningenben megalakult magyar 1. páncélvadászezredbe osztották be. 1945. IV. 4.-én amerikai fogságba esett, ahonnan 1945. X. 26.-án tért haza. MÁRIÁSSY LÁSZLÓ, VITÉZ NEMES MÁRKUS- ÉS BATIZEALVI huszárezredes (koronaőr) (Rimaszombat, 1888. VII. 10. - London, 1974. II. 22.) Anyja: Farkas Erzsébet. Apja: Máriássy László földbirtokos, árvaszéki ülnök. Vallása: ref. Tényleges katonai szolgálatát 1909. VIII. 18.-án kezdte meg. A 5. honvéd huszárezredhez helyezték, s ezen alakulattal vett részt az első világháború keleti hadszínterének hadműveleteiben. 1916. VIII. 6. és 1919. X. között orosz hadifogságban volt. 1924. XI. 4.-től 1926. V. l.-ig a Borsod-Gömör és Kishont vármegye Vitézi Széke széktartója. Ezt követően mint százados, majd őrnagy az 1. huszárezredben szolgált. 1937. III. 26. és 1942. XI. 1. között a Koronaőrség parancsnoka. 1943. II. l.-én nyugállományba helyezték. MÁRIÁSSY LÁSZLÓ, VITÉZ NEMES MÁRKUS- ÉS BATIZFALVT huszárhadnagy (Budapest, 1922. VI. 7. -) Anyja: felsőlehotai és lehotai Abaffy Erzsébet. Apja: vitéz nemes márkusfalvi és batizfalvi Máriássy László földbirtokos, koronaőr ezredes. Vallása: réf. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1943. VIII. 20.-án zászlósként a nyíregyházi 4. huszárezredben kezdte meg tényleges katonai szolgálatát. A 4/1. lovasszázad I. szakaszának parancsnoka volt, s ebben a beosztásában vonult el 1944. Vl.-ban a keled hadszíntérre. Közben 1944. VII. l.-én hadnaggyá léptették elő. Századparancsnoka hősi halálát követően VII. 7.-én átvette a század irányítását. VIII. 5.-én Siedlicze előtt egy közelharc során megsebesült. Poroszországi, majd a székesfehérvári hadikórházban ápolták, s felépülése után 1944. XI. elején tért vissza alakulatához. Ismét a 4/1. huszárszázad parancsnoka lett, s a Csepel-sziged harcok során újabb sebesülés érte. A budai Tiszti kórházba, azután a Sziklakórházba került, majd az ostromot követően igazolták és a demokratikus hadsereg veszprémi hadosztálya felderítő huszárszázadának lett rövid ideig a szakaszparancsnoka. 1946 nyaráig szolgált még egy szovjet-magyar vegyes zászlóalj századparancsnokaként is, majd kikerült a honvédség kötelékéből. A polgári életben volt hullamosó, triciklis, a nagytétényi gazdaságnál sertésetető, dolgozott a METRO építésénél is, majd 1956-ban elhagyta az országot, s családjával Angliában telepedett le. A 90-es években hazatért.