Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

Innen este 8 órakor elindulva Tokajon át Rakamazra vonultak. Az I. hadtest átvonu­lása után elbontották a tokaji hidat. A Tiszán történő átvonulás után az utóvéd helyett az oldalvéd szerepét vette át az I. hadtest. Kötelékében a 28. honvédzászlóalj július 30-án Kótajon, Kemecsén, Nyírbogdányon, Székelyen, Ramocsaházán és Nyírkércsen át Nyírbaktára érkezett. Innen július 31-én délután 3 órakor elindulva Levelek, Apagy, Nagykálló érintésével Újfehértóra, július 1-én Tégláson át Hajdúhadházára vonultak. Itt a hadtest vezérkara arról értesült, hogy Balmazújvárosba bevonult az oroszok előőrse. Mivel erejüket nem tartották nagynak, a hadtest vezérkari főnöke, Pongrácz István őrnagy azt javasolta, hogy azonnal induljanak el Debrecenbe, s ott ütközzenek meg az ész­lelt orosz erőkkel. Pongrácz javaslatát a hadsereg vezérkari irodája engedélyezte. Ezután a hadtest alakulatai megindultak Debrecenbe. Az I. hadtest itt magához csa­tolta Korponay János ezredes zömmel népfelkelőkből álló hadosztályát, amelynek létszáma ugyan 3280 fő volt, de csak 1100-an rendelkeztek belőle puskákkal. A kö­zeledő orosz erőket a hadtest vezérkara ezen a napon is csak 15000 főre becsülte. Azok valós száma azonban közel négyszerese volt és Paskievics tábornagy vezetése alatt álltak. A Máriássy-hadosztály a hadtest bal szárnyán, a balmazújvárosi út mentén régi sáncokra is támaszkodva, viszonylag kedvező állást foglalt el. A felállás többi szakasza azonban meglehetősen előnytelen volt. A csatarend előtt kukoricás, míg a jobb szárny mellett a megszállatlanul hagyott Nagyerdő terült el. Az előnytelen felál­lás ellenére a jól működő magyar tüzérség megakadályozta az orosz lovasság támadását. A sikeren felbuzdulva Nagysándor támadásra adott utasítást a Máriássy­hadosztálynak. Máriássy a visszavonulást tartotta volna tanácsosabbnak, de hadosz­tálya felével mégis megkezdte a támadást, a többi részét tartalékban hagyta. Táma­dása megkezdésekor a magyar jobb szárnyon válságos helyzet következett be. A Nagyerdő mellett, a Bobich-hadosztály mögött elhelyezett Korponay-hadosztályt az erdőtől takart orosz lovasság megtámadta és felmorzsolta. Súlyos veszteségeket szenvedett a Bobich-hadosztály is, maga a hadosztályparancsnok is megsebesült. Máriássy időben ki tudta vonni az ütközetből hadosztályát, s a kukoricások fedezetét is jól felhasználva rendezetten vonult vissza Derecske felé, ellátva a megfutamodott hadtest utóvédi szerepét is. A Máriássy-hadosztály alakulatai, köztük a 28. honvéd­zászlóalj is, a többitől kevesebb veszteséget szenvedtek. A zászlóalj július 27-i 836 fős létszáma egy dátum nélküli, de bizonyosan augusztus 3-ika utáni harcrendi kimu­tatásban 801 főre csökkent. Hasonló méretűek a veszteségei a Máriássy-hadosztály többi alakulatának is, ellenben a másik hadosztályba tartozóké 100 - 200 fő között mozog. A vereség után az I. hadtest Derecskén és Berettyóújfalun át Váradpüspökire vonult. Utóvédjét továbbra is a Máriássy-hadosztály alkotta, amely augusztus 2-án éjfélkor érkezett Derecskére, 3-án Biharkeresztesen megpihenve Váradpüspöki felé vonult. Innen Görgei seregének élcsapataként indult meg az I. hadtest Arad felé, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom