Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
július 5-én Gyapjúra, 6-án Nagyszalontára, 7-én Nagyzeréndre, 8-án Simándra vonult, s 9-én érkezett meg Aradra. 34 Augusztus 9-re a délvidéki hadszíntéren már rendkívül kritikussá vált a helyzet. A július 29-én fővezérré kinevezett Dembinski altábornagy, a szegedi sáncokra támaszkodva sem vállalta az ütközetet a széttagoltan közeledő, s nagyjából azonos erővel rendelkező Haynauval. Feladta Szegedet, s a császáriak tiszai átkelését sem tudta megakadályozni. Augusztus 5-én a magyarok vereséget szenvedtek Szőregnél. Dembinski a kormány utasításával ellentétben Arad helyett, a még császáriak kezén lévő Temesvár felé vonult vissza. Ezzel a hadmozdulattal feltehetően már a menekülési utat kívánta biztosítani. Magához vont csapatokkal hadereje közel 60000 főre növekedett, de ezzel augusztus 9-én vereséget szenvedett Haynau felét is alig kitevő csapataitól. Az ütközet kimenetelét a vezényletet átvevő Bem sem tudta megváltoztatni. A vereség után megindult a déli magyar hadsereg felbomlása. Amikor az I. hadtest és vele Görgei megérkezett Aradra, még nem tudtak a temesvári vereségről. A két hadsereg egyesülése érdekében az I. hadtest Görgei parancsára augusztus 10-én megindult Vinga felé. Németság közelében azonban már Schlik altábornagy két Arad felé közeledő dandárába ütköztek. A Máriássy-hadosztály a bal szárnyon foglalt állást. Miután Schlik megpróbálta átkarolni a magyar bal szárnyat, Nagysándor visszavonta a hadtestet. Ütközet közben értesültek a magyarok egy sebesült tiszttől a temesvári vereségről. Miután erre vonatkozóan Görgei hivatalos jelentést is kapott, lemondásra szólította fel Kossuthot és a kormányt. Abból a meg nem valósult reményből indult ki, hogy az oroszok talán hajlandóbbnak fognak mutatkozni a katonai vezetéssel való tárgyalásra. Ezeket a reményeket hamarosan szerteoszlatta az orosz táborból megérkező Poeltenberg tábornok. (Ő még a magyar kormány megbízásából ment tárgyalni az oroszokkal.) Poeltenberg megérkezése után, még augusztus 11-én haditanácsot tartottak a törzstisztek bevonásával. Huszóczy őrnagy részvételére nincsen adatunk. A haditanács az oroszok előtti fegyverletétel mellett döntött. A fegyverletételhez a magyar csapatok augusztus 12-én kezdték meg az elvonulást., s még aznap Világos alá érkeztek. Rónay naplójában ide tett egy jelet. Nem tudjuk mit szándékozott a későbbiekben bővebben kifejteni. Meglehet azt, hogy Görgei a tisztekkel, s rajtuk keresztül a közkatonákkal is, ekkor közölte a másnapi fegyverletételt. Augusztus 13-án Világostól északra, a szőllősi síkon megtörtént a fegyverletétel és ezzel véget ért a 28. honvédzászlóalj története. A tiszteket és a legénységet az oroszok átadták az osztrákoknak. Jelentős részüket besorozták a császári hadseregbe, mint pl. FIrabovszky István századost és Hanák Bódog főhadnagyot. Másokat, pl. Rónay János századost, mint alkalmatlanokat (!) elbocsátották. Legrosszabbul a volt cs. k. tisztek jártak, akik ellen hadbírósági eljárást kezdeményeztek. Lippics István századost előbb halálra, majd 12 évi várfogságra, Franz Mädl századost 10 évi ' A 28. hz. meneteire - RÓNAY: napi bejegyzések; az oroszok átkeléséről való értesülésre - HAJAGOS József 1998: 175-177. o.; debreceni csatára - GYAI.ÓKAY Jenő 1927: 48-82. o., GÖRGEY István 18851888: III. köt. 286-300. o., HERMANN Róbert 1992/a: 174-176. o. ; a debreceni csata utáni létszámra - HL. 1848-49.: 42/204.
