Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

G. Szabó Mihály (Méhtelek, 1872. március 10—Csaholc, 1945. július 23.) Református papi családból származott. Apja, G(áborjáni) Szabó Lőrinc Méhteleken volt lelkész. A gimnázium alsó osztályait Szatmáron, a felső osztályokat és a teológiát Debrecenben végezte. Pályája elején hosszabb-rövidebb ideig Füzesgyarmaton, Körösladányban, Szentesen és Mezőlakon lelkészkedett. 1905-ben került Tiszabecsre. Itt 13 évet töltött, s egész pályájának kétségtelenül ez volt a legjelentősebb szakasza. 1918 őszén rövid időre Szatmárra költözött, majd 1920-tól haláláig a Szatmar megyei Csaholcon volt lelkész, illetve esperes. Diákkorától vonzódott az irodalomhoz. Gimnazistaként többször nyert díjat különböző pályázatokon. Később is szorgalmasan dolgozott különféle egyházi és polgári lapokba (Debreceni Protestáns Lap, Dunántúli Protestáns Lap, Magyar Szó, Nagybánya és Vidéke, Néptanítók Lapja, Debreceni Újság stb.). Idős korában is érdeklődött a társadalmi kérdések iránt. A harmincas évek végén rokonszenvvel támogatta a kibontakozó népfőiskolai mozgalmat. Ennek révén Móricz Zsigmonddal is kapcsolatba került. 1908 és '18 között minden nyári vakációját nála töltötte unokaöccse, a diák Szabó Lőrinc, aki később Tücsökzene című verses önéletrajzának sok darabjában megörökítette a nagybácsi alakját. Önálló művei: Szenczi Molnár Albert. Bp. 1904; Károly Gáspár. Bp. 1904; Egy kényes ügy... Debrecen, 1905; OseredetüMagyar Személynevek Tára. Debrecen, 1936. Tiszabecsi homokszemek című néprajzi érdekességű feljegyzései és humoros sírfeliratokat tartalmazó terjedelmes gyűjteménye kéziratban maradt. Irodalom: Katona Béla: Szabó Lőrinc és Szabolcs-Szatmár. Itk. 1963. Szabó Lőrinc (Miskolc, 1900. március 31—Budapest, 1957. október 3.) Miskolcon született, gyermek- és ifjúkorát Balassagyarmaton és Debrecenben töltötte, később pedig Budapesten élt. Családja azonban — apai ágon — szatmári eredetű volt. Nagyapja Méhtelek községben volt református pap. Debreceni diákkorában, 1908 és 1918 között minden nyarát Tiszabecsen töltötte apai nagybátyja, G. Szabó Mihály házában, aki a családi hagyományokat követve, szintén lelkész volt. E tiszabecsi nyaralások élményeit Tücsökzene című verses önéletrajzának számos darabjában megörökítette, sőt, mint egyik leveléből egyértelműen kiderül, tulajdonképpen az említett nagybácsi halálának híre indította meg benne az emlékek áradását. A Tücsökzenéből tudjuk meg igazán, hogy diákkorának ez a nyolc-tíz éve Debrecen és Tiszabecs között oszlott meg: