Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Bevezetés

vasútvonal mentén szervezett védelmi harcokban megállította - írta Zákó András. Október végéig a hadosztály Bugac, Bugyi, Soroksár irányában vívott halogató harcokat a szovjet 46. hadsereg alakulataival. Különösen elkeseredett harcot vívtak a huszárok november 1-én Bugyinál, ahol a hadosztályparancsnok, Ibrányi Mihály altábornagy is megsebesült. Helyére november 15-én Schell Zoltán ezredes, az eddigi parancsnokhelyettes lépett. November elején a Soroksáron gyülekezett hadosztályt kivonták az arcvonalból, majd a kötelékek rendezése után folyammegfigyelő feladatot kapott a Csepel-szigeten. Itt a hadosztály a Keleti-Duna ág mentén 50 kilométeres szakaszt védett. Csapatainak zöme tartalékként Tökölön állt. November közepén mintegy három hadosztálynyi szovjet erő kelt át a keskeny Soroksári-Duna ágon, majd a sziget középső részén indított északi irányú támadást, hogy kettévágja a huszárhadosztály arcvonalát. A 4. huszárezred és a budapesti I. önálló jászkun huszárosztály helytállása azonban lelassította az orosz előretörést és sikerült a szigeten egy kelet-nyugati irányú védővonalat kialakítani. A sziget déli részén lévő 2. huszárezred és a 15. kerékpáros zászlóalj lépésről lépésre vonult vissza dél felé, magára vonva a támadó csapatok zömét, majd Lókútnál hídfőt létesítve átkelt a Dunán és a folyó nyugati partján folyambiztosító feladatot látott el, a hadosztály tüzérségének zömével, mely azután innen támogatta tüzével a szigeten maradt csapatokat. November folyamán a Csepel-szigeten harcoló erők számos orosz támadást hárítottak el, s a hónap végére Tököl északi részén a sziget védelmét megszilárdították. A hónap végén a hadosztály zömét fokozatosan kivonták a budapesti hídfőből és a Velencei-tóhoz irányították, ahol Pákozd és Kisvelen.ce között védelemre rendezkedtek be. 1944. december közepén a szovjet csapatok megkezdték Budapest körülzárását. A hadosztály alakulatai Kisvelence, Nadap, Lovasberény, Csákvár területén harcoltak a minden oldalról rájuk törő, sok páncélossal megerősített, nyomasztó fölényben lévő ellenséggel, s törtek ki a Vértes-hegység felé. Ezekben a napokban zárult be a gyűrű Budapest körül, s ezzel a 4. huszárezred részei (a II. osztály), a 2. lovas-tűzérosztály, a 2. huszárezred páncéltörő ágyús százada a főváros védelmére maradtak vissza, s itt véreztek el, vagy estek fogságba. A súlyos harcokban erősen megfogyatkozott lovashadosztályt 1944. december 30-án ismét kivonták, s gyalogmenetben a Csallóközbe irányították, ahol a korábban már idevezényelt lovas részekből és pótalakulatokból újból feltöltötték. Ezt az átszeivezést, pihentetést és kiképzést a tavaszra tervezett nagy német támadáshoz akarták előkészíteni. Néhány nap múlva azonban a hadosztály újból bevetési parancsot kapott, mégpedig Dunaalmás, Neszmély körletében való gyülekezésre, onnan pedig a főváros felmentésére indított támadásban való részvételre. A hadosztály alakulatai így még feltöltetlenül, szervezetlenül kerültek volna ismét harcba, melynek kimenetele nem lehetett kétséges. E feletti elkeseredésében vetett vé-