Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Bevezetés

get önkezével életének 1945. január 13-án a hadosztály kiváló vezérkari főnöke: Simon László** vezérkari őrnagy. A huszárhadosztály tehát így félig megszervezve indult el 1945. január 6-án a Csallóközből, majd Bakony sárkány, Pusztavám, Mór térségébe menetelt, s ott rendezkedett be védelemre, majd a hónap második felében a Vértesen keresztül üldözte a Budapestet tehermentesítő támadás következtében visszavonuló szovjet erőket. A Majkpusztától délre kifejlődő erős utóvédharcokban különösen kitüntette magát a 3/1. huszárosztály, mely egy megkerülő támadással megsemmisítette ellenfelét.

82 E támadások célja az volt, hogy a Vértes fontos kijáróit mielőbb biztos kézbe vegyék. így Csákvár ismételt elfoglalása is ezt a célt szolgálta volna. Az élen haladó 4/1. huszárosztály minden ellenállást és terepnehézséget leküzdve el is érte a Csákvártól északra lévő Kotló-hegyet. Itt azonban a messze előretörő huszárokat az oroszok körülzárták, s ők három napig tartottak ki szorongatott helyzetükben. Mivel a hadosztály felmentő támadásai rendre nem hoztak sikert, nem maradt más hátra, mint „visszatörni" a hadosztály védőállásaiba. A helyzetet a dermesztő hideg csak tovább súlyosbította. E harcokban különösen kitűntek bátorságukkal Marjay Tamás*

3 hadnagy és Wack Géza tartalékos zászlós, szakaszparancsnokok. Az 1945. március 3-i, 52. sz. hadosztályparancs a következőket írja Marjay hadnagy fegyvertényéről: „...A Kőhányáspuszta elleni támadásnál a legsúlyosabb ellenséges tüzérségi és gyalogsági nehézfegyverek összefogott, gyilkos tüzében mint szakaszparancsnok, szakasza élén sorozatosan rohamozta meg a mélységben elhelyezett ellenséges támpontokat, míg áttörte az ellenség védelmi övét. Személyes példája magával ragadta szakaszát, sőt a mellette küzdő többi egységet is. A Nagybükk elleni rohamnál egymaga két ellenséges, nehézfegyverrel megerősített támpontot semmisített meg kézigránáttal, majd rátapadva a lendületes rohamtól megrendült ellenségre makacsul üldözte azt, úgyhogy az ellenség nehézfegyvereit hátrahagyva kényszerült rendezetlenül visszavonulni. Szakasza elsőül ért fel a Kotló-hegyre, miközben négy, nehézfegyverrel megerősített támpontot küzd le. A Kotló-hegyen az ellenség bekerítette a 4/1. huszárosztályt. Marjay hadnagy két napon át, lőszer utánpótlás nélkül, étlen, szomjan, dermesztő hidegben és hóviharban rendületlenül kitart szakaszával és egymás után közelharccal veri vissza a nyomasztó túlerő meg-megújuló támadásait. A gyűrűből való kitörési parancsra szakasza élére áll és elkeseredett közelharcban áttöri a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet. Közben szilánkos combcsont-lövéssel megsebesül, az orosz védőállas mögött fekve marad. A dermesztő hidegben keze-lába lefagy. Ilyen állapotban öt napon át étlen-szomjan, a nagy vérveszteségtől teljesen kimerülten, hófúvásban, méteres hóban, hegyről-hegyre csúszik-kúszik Marjay hadnagy az orosz vé1 Simon László (Kaposvár, 1910. ápr. 6. - Bakonysárkány, 1945. jan. 13). F.recleti fegyverneme: tüzér. (Ludovika Akadémia, 1931) 1940. aug. 24-én helyezték át a vezérkari tisztek csoportjába, 1943- máj. l-től vezérkari őrnagy. 1941. máj. l-től a m. kir. 1. honv. lovasdandár vezérkari főnöke, majd 1942. okt. l-től az újonnan szervezett 1. honv. lovashadosztály vezérkari főnöke öngyilkosságáig. 2 A m. kir. 1. huszár-hadosztály hősi harcaiból, Hadak Útján, 1954. nov., 10-14. 3 Marjay Tamás (Nyíregyháza, 1923. dec. 2. - Budapest, 1984. márc. 12.), a Ludovika Akadémián 1944. aug. 20-án avatott hadnagy, szakaszparancsnok a 4/1. lovasszázadban. Súlyosan sebesült a Vértes-hegységben 1945. január 28-án.