Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

mi jöhet még. Beláttuk, hegy igaza van és tovább folytattuk az utunkat, majd egy kövesút melletti zöld területen letáboroztunk. Másnap az alosztálytól megjelent egy hadnagy, hogy esküdjünk fel Szálasira. Az esküt az egész század megtagadta, igaz, hogy a hadnagy úr sem erőltette tovább, hanem otthagyott minket. A következő nap mi is tovább indultunk Solt vadkert felé. Itt egy kis erdőben foglyokat ejtettünk, 25-30 orosz katona megadta magát. A további útirányunk Kiskunfélegyháza, Kecskemét s innen Csepel-sziget, ahol nagy harcba keveredtünk. Itt halt hősi halált vitéz Horváth Mátyás törzsőrmester úr. 1944 november közepe táján Ercsinél keltünk át kompon a Dunán, majd Mór községbe mentünk. Itt vette át a század parancsnokságát Hadházy Ákos főhadnagy úr, mert Falion százados urat az alosztályhoz helyezték át. Móron jó két hétig voltunk, s innen indultunk december 25-én a Vértes-hegységbe. Várgesztesnél mentünk föl az erdőkbe, térdig érő, keményre fagyott hóban. A gyalogsági ásókkal a havat nagy nehezen feltörtük, és hókunyhókat építettünk. A kunyhók tetejére faágakat raktunk és arra ismét havat. Tíz-tizenként katona fért el egy-egy ilyen kunyhóban. 1945. március 15-én indult meg az oroszok tavaszi nagy támadása, aminek, mivel csak karabélyokkal voltunk felszerelve, nem tudtunk ellenállni. A Vértesben ez volt az utolsó harci állásunk, innen csak állandóan mentünk hátra. Tatabánya, Tata, Komárom volt az útirány, majd a Dunán átkelve a Csallóközbe jutottunk. Egy kis faluban, Budafán szállásoltunk be, s itt esett a századunk orosz hadifogságba 1945. április l-jén. 61