Nagy Ferenc: Ibrány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 25. Nyíregyháza, 1987)
A gabonát a XVIII. század végéig fogazott sarlóval aratták és nyomtatták vagy kézi erővel csépelték. 158 Mivel a lóállomány a XIX. század második felében már jelentős volt, a nyomtatás gyakoribb volt. Ezt a tényt az is megerősíti, hogy a kézi csépléssel előállított zsúpszalmára itt nemigen volt szükség, hiszen majdnem a század végéig bőségesen volt nád. A nyomtatásra a református egyház halálozási jegyzőkönyve is megőrzött egy sajátos bizonyítékot. „1794. október 3-án temettetett egy Kallóból nyomtatás végett ide jött asszonynak megunt férje a jövevény koporsójában, ének szóval." 159 A szórólapáttal kiszemelt gabonát a múlt században még jórészt vermekben tárolták. Századunk elején már általánossá vált a „szuszék", melynek nagysága utalt a paraszti gazdaság teljesítő képességére is. A gabonás vermeket a kiskapu aljába ásták, 160 a hagyomány szerint azért, hogy a tolvajok és zsiványok ne találják meg és állandóan szem előtt legyen. Körte alakú gabonás vermet a konyhában a tűzhely közelébe is ástak. Itt jó szárazon maradt a szem, és mindig kéznél volt. Szárazmalomban és vízimalomban őröltek. Mindkettőt használták még a XVIII. század végén is. „Egy száraz malom vagyon bent a helységben, és az határban, mintegy másfél órányira, két kőre egy vízimalom, melyekkel őröltetésbeli szükségeket beérik." 161 A XIX. század második felében a földművelés kiteljesedésével egyre több malomra lesz szükség. Kiss Lajos öt szárazmalomról és a Sebesdek éren lévő vízimalomról tudósít. 162 A Mária Terézia-féle urbárium bevezetésével (1773) az életfeltételek szigorúbbakká váltak a településen is. Szabályozzák az árterületek természeti adottságainak hasznosítását, a halászatot, nádlást, fakereskedést stb. Azokból is megköveteli már a földesúr a dézsmát, melyekből azelőtt sohasem vagy csak ritkán vett. Ezzel egy időben megnő a robotnapok száma is, mégpedig igen jelentősen. A szabad menetelű jobbágyok eddig 12 napot robotoltak, igaz, szántáskor másodmagukkal - most hetente egy, vagyis 52 naoot kénytelenek szolgálni, vagy marhás robottal 26 napot. Úgy tűnik, hogy jogos volt az a félelem, az a szorongás, mely az urbárium bevezetésekor a községben uralkodott. Rémhírek terjedtek el a földek összeírásával kapcsolatban is. Ilyen rémhíreknek esett áldozatul a református egyház, mint földbirtokos, földtulajdonos. 1807-ben írták az egyház jegyzőkönyvébe a következőket: „mivel76
