Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

sok keresete«. Letette hát mindenki a szerszámot,a vállalkozó pedig Mátészalkára ment panaszra Elein Andor nagyságos úrhoz. Csak a tulajdonos tárgyilagos intézkedése után. indult be újra a munka. Akár a gazdáknál, akár az uradalomban csépeltek a munkások, a szezon végén kapták meg a keresetüket, amit a vállalkozó osztott szét arányosan. A termény hazaszállítását a géptulajdonos intézte» A cséplés! munkák ismertetésének lezárásaként •gy olyan mozzanatot kell még megemlítenem, amit eddig nem tudtam beilleszteni a fejezetbe.Szólni kell a Szamosszegen hagyományosnak mondható el5cséplés szokáséról. Az elócséplés csak a legszegényebbek körében dívott. Lényege az, hogy az aratási időszakban teljesen kifogyott kenyeret gyorsan tudja pótolni a szegény lakosság.' £gy cséplőgép még aratás közben beállt a falu alatti községi szérűre, és azok számára csépelt, akiknek gyorsan kellett a búza. Skkor nem raktak asztagot, csak úgy a szekérről dobálták a kévéket a gépre. Általában egy szekér kévét csépeltetett el mindenki. Skkor még nem voltak állandó munkások a gépnél, hanem a csépeltető szegények segítették ki kölcsönösen egymást. Az így csépelt búzából készült aztán a korai és nevezetes újkenyér

. 41.