Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

nem ő adott munkásokat, az elcsépelt termény 8-10 Í—Ú.X. kérte munkadíj fejében, ha ő adott munkásokat, akkor a teljesítmény 15 £-át kapta. A cséplőgéppel történi cséplés! munka nagyon fárasztó, de meglehetősen változatos volt. Első munkamozzanat a cséplőgép behuzatása

. Ez azt jelentette, hogy a gépet a traktor segítségével a csépelendő asztag mellé állították.Ezután a gép és az asztag közé ponyvát húztak» hogy- a lehulló szemeket könnyen össze tudják gyűjteni. A beállított gépet ékekkel rögzítették,felrakták a gépszljjat, mindenki elfoglalta munkahelyét. Aztán a gépész beindította a traktort, s kezdődött a munka. A cséplőgépen, ahogy már említettem, négy dolgozó volt.Ezek közül egy tekintélyesebb és talpraesettebb férfi volt az étetőtt. Feladata az volt, hogy a kivágott kévéket egyenletesen szétterítve és egyenletes tempóban a dobba eressze, etesse a gépet. A másik három dolgozó általában nő* volt, ők ügyes és gyors kezű lányok voltak. Kettő közülük,kaszahegyből készült késsel,kivágta a kévék kötelét, 8 az etető kezébe adta azt. ők voltak a kévevá£Óuk. A gépen levő negyedik munkás, szintén nő, volt as adogatón

. Ó az asztagról a gépre dobált kévéket adta a kévevágók kezébe. Gyorsnak kellett lennie, és ügyelnie arra, hogy a kévék kalásza mindig lefelé álljon, mert a kévevágóknak sem helyük, sem idejük nem volt a kévék forgatására. A búzaasztagon is négy munkás dolgozott, de ezek már erőteljes férfiak,leginkább legények voltak. Feladatuk az volt, hogy villájukkal elegendő kévét dobáljanak a gépre. Emiatt nevezték őket kévehánvóu-knak. ügyelniük kellett arra, hogy a dobon mindig elegendő kéve legyen, de túlsókat sem lehetett dobálniuk, mert akkor a 36.