Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

dohon lévők nem tudtak mozogni megfelelően, A figyelmes kévehány6 még arra is ügyelt, hogy kézre aggyá a kévét a dobon levő adogatónak,ne kelljen annak a kévét forgatnia. A szalma

1 rendbetételére hat férfi munkás volt alkalmazva. Bsek közül kettő tapasztaltabb idősebb ember, de a többi is általában a nős emberek közül került ki»Három ember a kazlán volt, kettő rakta a kazlat, ezek voltak a kaz&lmesterek

. a harmadik pedig villahegyekben adogatta kezük alá a szalmát. A kazalrakás nagy gyakorlatot és hozzáértést igényelt. Tudni kellett, hogy milyen alapot kezdjenek, ügyelni kellett, hogy szép, sarkos legyen a kazal. A sarkokat azzal tudták széppé,egyenletessé tenni, hogy szarut gyűrtek bele. Ez úgy késztilt, hogy a kazalmester laposan elteregetett egy csomó szalmát, aztán derékban meghajtotta. Bs az összehajtott rész került a kazal sarkára. Jó szarut kevés ember tudott csinálni, de még kevesebben tudták úgy a kazal sarkára tenni, hogy az biztosan ott is maradjon, meg ne csússzon. Az a másik három ember, aki a szalmába dóugozott

. a földön ügyködött. Bgy * gép szalmarázójánál állt, és ügyelt arra, hogy ott fel ne gyűljék a szalma.Xettő pedig villahegyenkánt hordta a szalmát a kazalhoz, adogatták fel a kazlon levőknek. Mikor a kazal már magas lett, itt is jukat hagytak, s egy ember ebbe állt bele, és a földről feladott szalmát továbbította a kazal tetejére. Az elevátorok megjelenésével ez a munkarend módosult anjryib«, hogy mind a hat munkás, a kazlán dolgozott» Legrosszabb munkahelye azoknak volt, akik a törésbe dóugosztak

. vagyis a polyvát rakták kazalba. Itt is hat munkás dolgozott, de érdekesen ezek közül csak kettő volt férfit aki a törekkazlat rakta, a ennek m közvetlen segítője* A további négy munkás, a. törekhordóu, általában 37.