Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

sok, ezek voltak az első munkavállalók." 6. "Parasztember mindig hazahordta a gabonáját csépelni. Az uradalmi ezértl meg a határban volt.Az uradalmi gépek mellett szakmányos emberek dolgoztak. Ugy vállalták fel a munkát,hogy minden 100 q. után 3,5 q. járt, meg egy hétre 2 kg. szalonna és 2 1. pálinka." J. A fent idézett példákon tul a nagybirtoknak a parasztgazdaságokra gyakorolt hatésót megfigyelhetjük a sarló-kasza eszközváltásban, a lókapa elterjedésében, és a csillagfürt paraszti földeken történő meghonosodásában is. /Ezekről a későbbiekben részletesen kivánok szólni./ 8. Az uradalmi és paraszti gazdálkodás kapcsolatára utalnak az erdőirtások is. "A fa mindenkinek kellett, igy a gazdák és a nincstelenek egyaránt kértek az uradalomtól - a guti erdőben - irtani való erdőt. Ilyenkor a kivágott fa gallyának harmada járt a munkásnak, az ölfáért pedig külön fizetett az uradalom. A gyökerek kiszedését tuskóirtás

nak nevezték. A kiszedett éa felvágott gyökér fele a vágót illette. Még az első világháború után is megvolt az, hogy aki az erdőt kiirtotta egy-két évig használhatta az irtványt. Ez 100-200 • ölnyi terület volt. Ezekben elsősorban zöldség, dinnye, tök, eeetleg kender termesztésével foglalkoztak." 9_. A kapcsolat egy sajátos példája volt az aratás. Mint korábban emiitettem, az uradalom idegenek helyett elsősorban falubeli munkaerőre támaszkodott. Lúgoson két arató vállalkozó volt. Ezek aratás idején egy-egy csapatban lo-15 kaszást. ós minden kaszás után egy-egy marékszedőt

, meg kévekötőt szerződtettek. Az uradalmi aratás nyaranta 80-I00 embernek adott igy munkát. Ugy mondják, 1919 előtt olyan volt a kommende, hogy aki harmad-magával ment aratni, annak a részét már szekérrel szállította haza az uradalom. A bér ekkor egy hétre 2 1. pálinka, 2 kg. szalonna, só és bab 9,