Istvánovits Eszter - Almássy Katalin (szerk.): A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve 52. (Nyíregyháza, 2010)
Néprajz - Borzován Eszter: Nagyecsed hiedelemalakjai
Nagyecsed hiedelemalakjai Borzován Eszter Bevezetés Bár a magyar néphit tudományos igényű kutatása már a XIX. században megindult, és azóta számos írás jelent meg a témában,1 hiedelemkutatásunkban mégis vannak földrajzilag fehér foltok. Jelen tanulmány célja Nagyecsed hiedelemalakjainak felkutatása, leírása, rendszerezése és rövid elemzése. Vizsgálatomat egy-két kivételtől eltekintve az idősebb generáció körében végeztem, mélyinterjúk formájában, diktafonnal. Nagyecsed etnikai megoszlását tekintve kettős: magyarok és cigányok által lakott település, ahol a cigányok körében még eleven gyakorlata van a rontásnak, jóslásnak. A cigányok körében sok hiedelem él még ma is, ezeket gyakorolják, tehát a hiedelmek átszövik a mindennapi életüket. Vallási szempontból a város tarka képet mutat: reformátusok, római katolikusok, görög katolikusok, nazarénusok egyaránt élnek itt, „tehát az egymásra hatások a világképben, a kialakult szokásrendben, a hiedelmekben és a mágikus eljárásokban is elkerülhetetlenek.” (Csőgör 1998. 7.) Pócs Éva zagyvarékasi monográfiájában anyagát két részre osztotta, a világképre és az akciókra (Pócs 1964.). Fejős Zoltán szerint ennek „inkább csak relatív jelentősége van” (Fejős 1985. 47.). Az „ismeretek, az akciók, az értékek a valóságban együtt működnek” (Fejős 1985. 35.), ezért dolgozatomban én sem választottam el élesen a hiedelmek tudati tartalmát és a hiedelemakciókat. A hiedelemcselekvések előtérbe kerülnek bizonyos rontástörténetekben; így a hiedelemalakokhoz kapcsolódó hiedelemcselekvéseket is közlöm. Jelentősebb hiedelemanyagot Nagyecsedről korábban nem jegyeztek fel. Jelentősek viszont azok az irodalmi ábrázolások,1 2 amelyekben Ecsed lakóinak néphite jelenik meg. közismert, hogy a folklórt, mint történetileg létrejött és változó jelenséget csak közvetve befolyásolják konkrét történeti mozzanatok. E közvetett hatások lényegesebb vonatkozásait nem történeti események, hanem társadalom- és ideológiai-történeti mozgások alakítják ki." (Fejős 1985. 18.) A Nagyecsed hiedelemanyagának jellegét megszabó makrokontextuális tényezők, vagyis a társadalmi vagy külső tényezők (Fejős 1985. 18.), ha csak közvetve is, de fontosak, mert a „rendszer egészén keresztár (Fejős 1985. 18.) határozzák meg a folklórt, ezért kiindulásként ezeket a tényezőket foglalom össze. Ezeket Nagyecsed főbb társadalomtörténeti mozzanatai által lehet leírni, de szükségesek a történeti hagyományok is, melyek meghatározzák a város lakóinak saját történeti tudatát. 1 Vö. Ipolyi Arnold, Kállay Ferenc, Kandra Kabos, Kálmány Lajos, Katona Lajos, Dömötör Tekla, Róheim Géza, Solymossy Sándor, Szendrey Zsigmond, Szendrey Ákos, Diószegi Vilmos, Ujváry Zoltán, Pócs Eva, Voigt Vilmos, Hoppál Mihály, Barna Gábor, Fejős Zoltán, Bartha Elek kutatásait! Nagy eredmény a Magyar Néprajz VII. kötete; a néphitről szóló fejezeteket Dömötör Tekla, Pócs Éva, Hoppál Mihály és Szabó László készítették. 2 Ld. Makkai Sándor Ördögszekér című regényét, Jókai Mór és Móricz Zsigmond műveit! NyJAME LII. 2010. 243-297. 243
