A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)

Esszé - Ujváry Zoltán: Folklór Móra Ferenc műveiben

Folklór Móra Ferenc müveiben Vajákos asszonyok. Móra a Zuginé egykéje c. karcolatában két neves kuruzslót említ. Az egyik a csépai szent takács, másképpen a csépai látnók, a másik a galambost javasasszony. Temetkezés. A temetkezéssel kapcsolatban fontos adatok: 1. „...a szegedi határban még ötven évvel ezelőtt is szokásban volt a koporsó nélkül való gyékénybe temetés. A távol eső pusztákról különösen a kis halottal nem törekedtek be a messzi városba, hanem gyékénybe csavarták az ártatlant, s elásták a legközelebbi halomba" (Hun sírok, hun nem azok). 2. Móra apjának koporsójába imádságos könyvet és Kossuth-bankót tettek (A magyar paraszt). 3. A Hun sírok, hun nem azok c. tárca sorozatban bőséges régészeti adatot találunk a temetkezéssel kapcsolatos rítusokra, amelyek pompás párhuzamok a népi temetkezési szokásokhoz. 4. A lóval való temetkezéshez: Mit találtam a cirokfóldön. 5. Obulus a halott száján: Szent királyok pogány magyarjai. A lófejjel és az obulussal kapcsolatban Móra arról elmélkedik, hogy a pogány szokás még a kereszténység felvétele után is sokáig élt. Tündér Ilona. Az egyik ásatási munkás olyan pipát említ, amelyiken Tündér Ilona van meztelenül kifaragva. Markalf. Adalék az AaTh. 921. sz. alatti novellameséhez: „...közelről megláthatod, milyen az az asszonyi állat, akirül Markalf próféta azt mondja, hogy zsíros zacskóba kötötte az eszét, oszt a macska mögötte" {Asszonyok tüköré). Képek a falon. Mi díszíti a tanyai ember szobájának a falát? Három kép: a Szetháromság, Kossuth apánk és a „Szolgálati időm emlékére" (egy „nyalka baka, amelyiknek a feje" az embert formázza (Földhözragadt Jánosék 1932-ben). Az aradi vértanúk. Kultusz, monda, legenda, történeti tudat: Az első október 6. Böjt, étkezés. Móra A fajtámban egy kiskunt említ, aki a negyvennapi böjtöt kenyéren tartotta. Ugyanott írja, hogy némely vidéken húsvét vasárnapján is olajos halat esznek, és van olyan vidék, ahol krumplival főzik a halpaprikást. Végül. Bisztray Gyula terjedelmes tanulmányt közölt Mikszáth néprajza címmel. A bevezetőben mondja, hogy a néprajz kutatói buzgalommal gyűjtik a néphagyomány értékeit, ami nagymértékben méltányolandó, azonban „a néprajzi gyűjtőmunkához szervesen hozzátartoznék az irodalomban rejlő etnográfiai anyag felkutatása". Ehhez ő kitűnő példát és mintát nyújt a Mikszáth műveiben fellelhető néprajzi adalékok összeszedésével és közlésével. Természetesen - mint írja - nem akarja Mikszáthot a tudós etnográfusok közé sorolni, csak rámutatni „műveinek a néprajzzal való sokszoros összefüggésére". Nekünk se szükséges Mórát etnográfusként jelölni - noha ez őt megilletné -, de fontos lenne Mikszáthoz és számos más íróhoz, költőhöz (Bornemissza, Zrínyi, Csokonai, Tompa és mások) hasonlóan - éppen úgy, mint kunágotai Mari néni a kalászokat - összeszedni mindazokat a néprajzi értékeket, amelyeket széthintve találunk Móra műveinek istenáldotta búzaföldjén. UJVÁRY Zoltán Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi Tanszék Debrecen H-4010 Pf. 16.