A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 43. (Nyíregyháza, 2001)
Régészet - Havassy Péter: Adatok a Gömör megyei várak középkori történetéhez
Havassy Péter (Szapolyai Imre felesége Bebek Orsolya volt.) A szerződés azonban létrejött, mert 1470-ben a Bebekek és a Szapolyaiak csapatai e várakból indulnak a Csetnekiek elleni támadásra, s ide térnek vissza a zsákmánnyal. 1367-ben már csak várhely. A XV. század elején építik újjá. 1461-1465 között Rákosnak nevezik, 1470-ben pedig „Kövi vagy más néven Rákos"-nak hívják. A vár neve körüli bizonytalanság abból származik, hogy a későbbi Rákos egykor a Kövi központú uradalomhoz tartozott, s a vár is ennek nevét viselte, mint az előbb láttuk, még 1470 táján is. A várat 1538ban már romként említik. A Balog-völgyéből a Jolsva felé vezető utat ellenőrizte. Ma rom Gömörrákos (Rákos) területén (CSÁNKI 1890. 126., ENGEL 1996. 1. 352., FÜGEDI 1977. 158., GYÖRFFY 1987. 519., ILA 1944/76. II. 540., III. 250-252.). Várnagy 1461. május 16. Szkárosi Tamás (MOL DL. 15589.) Krasznahorka 1243-ban a Pelsőc-berzétei uradalom határjárásában említik Rónagazt, amely új birtokosai, az Ákos nembeli Fülöp és Detre ispánok számára várépítés céljára rendelkezésre áll. Mivel ez a terület később Krasznahorkához tartozott Györffy György úgy véli, hogy Rónagaz (rovna gvozd = sík erdő) Krasznahorka síkságának régi neve volt, az új telepesek az itt lévő udvarház „Széplak" nevének „Krászno" fordításával képezték a váras hely nevét. Bár IIa Bálint nem zárja ki, hogy Krasznahorka helyén már a tatárjárás előtt kisebb erősség lehetett, a többség a vár építését 1243 utánra teszi. 1322-ben Detre unokái, Kun Miklós és László tiltakoztak az ellen, hogy gyermekkorukban (1300 körül) Domokos, János és Péter nevű bátyjaik berzétei és krasznahorkai birtokukat a Máriássyak (Gömöriek) őseinek, Batiznak, Miklósnak, Batiz fia Miklósnak és Mareus fia Istvánnak eladták. A tiltakozást az indokolta, hogy ezt megelőzően, az év elején vagy 1321-ben Domokos, János és Péter Krasznahorkát várával együtt visszaengedte a Máriássyak birtokába. (Bár okleveles adattal nem rendelkezünk, de ez csak akkor képzelhető el, ha Detre unokái 1321 előtt ismét megszerezték Krasznahorkát, mert máskülönben nincs értelme az 1321. évi visszaengedésnek.) Fontosabb számunkra, hogy a várat egyértelműen ekkor említik először, s D. Menclova és Fügedi Erik szerint nem kizárt, hogy a Máriássy család építette a XIV. század elején. 1352-ben a hosszas per lezárult, s Krasznahorkát az Ákos nembeliek szerezték meg, azonban 1354-től már egyedül a Bebek család tartotta a kezén. A husziták ezt a várat is elfoglalták, s csak 1461-ben nyerték vissza a Bebekek. (A későbbiekre nézve lásd a Kövi váráról írottakat.) Bebek Ferenc 1530-tól kezdve az elrabolt harangokból hamis pénzt veretett a várban. 1566-ban Schwendi Lázár vezetésével a császári hadak elfoglalták a Bebekek gömöri várait, köztük Krasznahorkát. 1570-ben Schwendi Kristóf, 1573-ban Bornemissza Kristóf, 1577-ben Török András, 1578-tól Andrássy Péter a vár kapitánya, s ez utóbbi Bebek Györgynek a koronára szálló birtokai közül 1585-ben átmeneti adományként megkapta a várat és a hozzá tartozó uradalmat, melyeket 1642-ben III. Ferdinánd immáron örökös adományba adott Andrássy Mátyásnak és fiúági leszármazóinak (ILA 1944/76. II. 557., KOVÁCS 1997. 39-51., REISZIG é.n. 494., 498.). A Rozsnyó-Szomolnok közötti utat zárta le. A feltárások alapján a XIII. századi vár egy - talán fallal övezett - 10,5x9 méteres kőtoronyból állt, s feltehetően csak a XIV. század második felében bővült egy nagyjából 40 méter hosszú, szabálytalan alaprajzú palotával és újabb övezőfalakkal. A vár - több átépítéssel - épen maradt az utókorra a mai Krasznahorkaváralja (Krásnohorské Podhradie) területén (ENGEL 1977. 128., FÜGEDI 1977.159., GYÖRFFY 1987. 520., KMTL 1994. 381.). 294
