A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Néprajz - Fábián László: Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón

Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón ember - mint minden folyómenti lakos - tartott a folyótól, úszni nem sokan tudtak, nem is tartották fontosnak megtanulni. Átnézve a református egyház halotti anyakönyveit 1883-tól 1946-ig, mindössze 13 személy fulladt a folyóba ezen évtizedek alatt - ők is többnyire a nyári hónapokban „ Őriztük a szilvást, a szilvások lenyúltak a Szamos partjára, oszt mindig megfiridtünk benne. "

2I Amikor a lovakat levitték füröszteni a Szamosra, akkor is - az alkalmat kihasználva - meg-megmártóztak alsógatyára vetkőzve. A nyári nehéz munkából hazatérő parasztembernek nem rögtön a mosakodás volt az első és legfontosabb dolga. Úgy tűnik, hogy aratáskor tettek néha kivételt, mert,, ilyenkorvót alaposabb fürdés, lementünk a Szamosra, vittünk magunkkal szappant is, meg vászontörülközöt" }

2 Persze ezt csak a Szamoshoz közel lakók tehették meg. A nagy többségnél más volt a gyakorlat: „ míg dolog vót el kellett végezni, hát mikor hazamentünk, akkor még jószág vót, otthun vót tehén meg vót, hogy beszorult a gulya ősszel, addig míg a jószág rendbe nem vót nem mosdottunk. "

23 dehogy mosakodtunk rögtön, hát előbb az ember elvégezte a dógát az istállóban a jószág között, oszt mikor bejött, megmosdott. Én meg hozzáláttam és végeztem a házimunkát. Akkor mosakodtunk, amikor mán mindent elvégeztünk. "

24 A nyári nehéz munkákból adódóan tehát csaknem minden este lemosdottak, ám a ház körüli munkák miatt erre legtöbbször csak erős sötétedéskor kerülhetett sor. A fiatalabb legények - akiket a család nem kötött annyira, no meg udvarolgatni is eljártak-jobban szükségét érezték az alaposabb tisztálkodásnak. „ Vagy ha a gépnél csépeltünk, vagy aratáskor is, mikor hazajöttünk, közel, ott egyenest a sikátornál Csákinál, ahol Vilma néni lakott, ott hamar a Szamosra elmentünk estére ügyi jó vót a víz. "

25 Reggel mielőtt kimentek a mezőre, a vizet kitették a napra kádakban, lavórban, tekenőben - s az mire hazatértek kellemesen langyos lett, s ebben a vízben mosakodtak. A mosakodás legtöbbször csak derékig történt, illetve egybekötötték lábmosással: „ hát ügyi megizzadtunk nyáron, mikor arattunk, meleg vót, oszt akkor derékig mindig lemosdottunk. A kádba kitettük a vizet a napra oszt a nap felmelegítette, az jó vót a bürre. Melegíteni csak akkor kellett, ha hűvösebb 21. Kondor Sándor adatközlő. 22. Molnár Zsigmond adatközlő. 23. Barkász Ignácz adatközlő. 24. Molnár Lászlóné Bélteky Anna adatközlő. 25. Molnár Zsigmond adatközlő. 26. Kondor Sándor adatközlő. 27. Molnár Zsigmond adatközlő. 28. Molnár Zsigmond adatközlő. 29. Molnár Lászlóné Bélteky Anna adatközlő. vót az idő. Előbb megmosakodtunk derékig, ótán alulról ugyanabban a vízben, ugyanabban a lavórban. Ha mán késő vót, a konyhában mosakodtunk. Mikor nehéz munka vót, éppenhogy meg nem fürdött az ember. "

26 „ Teljesen hideg vízbe nem mosdottunk, mer az se jó, ha az ember teste fel van melegedve. Előbb derékig lemosta magát az ember, ótán a lábát is, lavórba leült. Este kint a nyárikonyha előtt-vót olyankor, hogy mán alúlrul is jobban mosakodott, bement az ólba, oszt megmosakodtak ott. Például, ha ajányok míg itthun vótak, bevitték a vécébe a lavórt, oszt megmosakodtak ott. Aratáskor olyan porosok vótunk, akkor meg kellett minden este így mosakodni, addig nem feküdtünk le a házba. Bizony aratáskor más ingbe kellett lefeküdni. "

21 E visszaemlékezésből le lehet szűrni, hogy bizony más alkalmakkor néha az esti nagyobb mosdás elmaradt, a másik következtetés az, hogy máskor az is megesett, hogy ugyanabban az ingben feküdtek le, amelyben napközben voltak. A következő idézetből az altesti higiéniára is kapunk adalékot: „ hát nyáron azért mán leginkább meg kellett mosakodni, még sokszor a combja és a lába között is, a comb között mindent meg mosni! "

28 A mosakodások lavórban történtek, az idős adatközlők büszkén mesélték, hogy nekik „zománcos lavórjuk" volt. Ez akkoriban nagy dolognak számított, ha ezt mindig hangsúlyozzák. Korábban fateknőben, szapulókádban mosakodtak, s ez már a 20-as-30-as években csak a szegényebbeknél volt általánosabb. Nyáron a hajat - vagy ahogy itt mondják, a fejet - is gyakrabban mosták. Jobb helyeken - vagyis a módosabbaknál - lábmosás nélkül nem lehetett lefeküdni, miután náluk már lepedő is volt az ágyakon. Amúgy a lábmosást a két talp összedörgölése helyettesítette, mielőtt az ágyba befeküdtek volna. Ősztől tavaszig beszorult a család a házba. A paraszti munkák ebben az évszakban már kevésbé voltak piszkosak-porosak. Ennek az időszaknak más tisztálkodási szokásai alakultak ki. Általában a családanya ébredt fel elsőként, s azonnal kiszellőztetett. „ Télen jobban ráértünk megmosakodni, mert akkor mán nem mentünk ki a mezőre, akkor mán ügyi beszorultunk, az egész család. "

29 Ebbe a „beszorulásba" bennefoglaltatott az is, hogy a kisebb gyerekeket nem engedték ki éjjel a hidegbe pisilni - de néha a felnőttek is a kényelmesebb megoldást választották. Ennélfogva a bili - vagy az erre szolgáló más edényféle - bizony reggelre megtelt, s hiába volt lefedve, mégis nehéz, áporodott lett a szoba levegője. Éppen ezért a legkorábban felkelő anyának az első dolga a szellőztetés lett, mely művelet alatt a gyerekeket a dunyha alá parancsol321