A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Néprajz - Fábián László: Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón

Fábián László ták, hogy meg ne csapja őket a hideg. Eközben az anya be is gyújtott a spórba, s feltette a vizet melegedni a „csikóspórra". Ez a fajta tüzelőeszköz a XX. század elejétől terjedt el rohamosan, kiszorítva a szabadkéményes konyhákat - ami átalakította a házbeosztást és a lakásbelsőt. A csikóspórnak kettős funkciója volt, míg egyrészt sütni-főzni lehetett rajta, másrészt a szoba fűtését is megoldotta feleslegessé téve a kemencéket. „ Télen felkőttünk, oszt egyenesen mentünk az istállóba elrendezni az állatokat, oszt mikor elvégeztük a dogunkat bementünk, akkor mosakodtunk csak meg. Mán akkor el vót készítve a reggeli. Ki hogyan végezte el a munkáját, úgy mosakodott. "

30 Eszerint a mosakodás sorrendjében nem volt semmi megkötöttség a családtagok között, sem a téli, sem a nyári időszakban. „Hát aki elébb végezte el a dógát, édesapám étette a disznót, bátyám a nagyobb jószágot, a tehenet, ökröt, akkor egy kisebb ólba vót öt-hat darab marha, áztat én étettem. Ahogy ki hamarabb elvégezte dógát, ki elébb bement — az mosdott. "

31 Egy dologban mindegyik adatközlőm azonosan nyilatkozott, mégpedig abban, hogy kínosan ügyeltek arra, hogy egymás vizében ne mosakodjanak bármennyire is fáradságos volt a víz beszerzése. „Nem mindenki ugyanabban a vizben mosdott, cseréltük a vizet. Ha megmosakodott egyik, kiöntöttük oszt frisset tőtöttünk. "

32 „Egymás után nem mosdott senki, mán úgy értem mindenki külön vízben mosdott. Igaz több vízbe került, több vízrül kellett gondoskodni, de meleg víz vót büvön, azt csak hozzá kellett tőteni, mánmint a hideghez. Vót aki langyos vízben mosdott, vót aki hidegben, például anyám mindig hideg vízbe mosta meg az arcát. "

33 Nem kerülheti el figyelmünket a víztárolás, annak módjai, illetve a víztárolás eszközeit is érintenünk kell. A mosakodáshoz szükséges vízmennyiség betárolása mindig az előző este vagy délután fontos feladata volt. Ha alkalom volt rá, az esővizet is felhasználták, az ereszről lecsurgó víz alá teknőt vagy dézsát tettek, s „felfogták" a jó lágy vizet. Színében ez a víz mattabb volt a nádról vagy cserépről lemosott por és egyéb szennyeződések miatt. „Ha megkavartuk ezt a vizet valósággal felhabzott. Ez olyan finommá tette a kezünket, örültünk, amikor kezünk hegyén kis ráncok keletkeztek, hogy kezünk jól megtisztult, a körmünk alja selymessé vált. "

34 30. Kondor Sándor adatközlő. 31. Molnár Zsigmond adatközlő. 32. Barkász Ignácz adatközlő. 33. Kondor Sándor adatközlő. 34. Molnár Zsigmond adatközlő. Télen a frissen esett havat is felhasználták, felolvasztották a spóron vízzé. A gyerekek előszeretettel mosták friss hóval az arcukat, jól kipirult a bőrük tőle. A hiedelem szerint a leányok arca a lehullott hótól sokáig szép marad. Ebbe a legények is besegítettek. Elterjedt szokás volt - ma már csak a gyerekeknél dívik-, hogy a gyanútlan lányokat a legények körbevették, hóval megdörzsölték a leány arcát, azaz „megmosdatták". A visszaemlékezések szerint a vizet „egész régen" - ez kb. az 1800-as évek végét jelenti, mivel az adatközlők szüleik-nagyszüleik emlékezetére hivatkoznak -cserépkorsókban tárolták. Ez a cserépkorsó formailag az aratókorsókhoz hasonlított, ám attól jóval nagyobb volt, s nem volt „csöcsös" megoldású a fülénél, szájrésze is szélesebb kiképzésű volt. A jó 7. kép Teknővájó cigányok Abb. 7 Zigeuner, die einen Trog aushöhlen hőháztartás végett - az aratókorsóhoz hasonlóan nem volt mázas. A nagyvárosokban a Nagybánya környéki fazekasoktól vásárolták, legtöbbször terménnyel fizetve érte. A húszas évektől kezdett elterjedni a bádogkorsó, ezt megelőzően még mindig a cserépkorsó volt használatban vagy a favödör. A korsókat, kannákat az asztal alatt is tárolták, de általában külön helye volt. „ Vót annak külön hely, nemcsak hogy egy deszkára, hanem korsótartó vót, vagy hogy mondják. Még vót néki széli is, olyan vót, 322