A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Benő Éva: Szatmár megyei néprajzi leírása 1854-ből

ebédlő s egyszersmind hálószoba, azon megkülönböztetéssel, hogy abban egyedül családfők hálnak és tartózkodnak. — A harmadik ablak a leány hálószobájába világít, melybe egyedül a konyhából van bejárás. — A sváb leányok egészen elkülönözve hálnak szüleiktől, egész éjen át fenn társalognak szeretőikkel, s e tekintetben nagyon külöböznek a szemérmes magyar és oláh hajadonoktól. Az udvarra szolgáló második ablak cselédszoba, abban tartózkodnak s hálnak a férfiú s nőcselédek vegyesen (a sváb fiát úgy dolgoztatja, mint többi cselédeit), s egyedül a lovak gondviselésével megbízott legény nyugszik az istállóban. Az udvarra két első ajtó, a ló- és tehénistállóba vezet, s már abból is kitetszik a sváb gondossága, miszerint biztosság tekintetéből külön ugyan, de egy födél alatt nyugszik és lakik barmaival. Az utolsó ajtó zab- és szerszámkamara, s más apróbb gazdasági eszközök rakháza, — Az udvar hátterében szemlélhető a sváb gazdálkodás legfőbb kincse, az okosan és gazdaságosan épült pajta (csűr). Rendesen halmozva hevernek abban a sváb gazda termékei, takarmányai, úgyszólván mindene, s télen át, midőn magyar és oláh mulat, pipázik, vagy melegszik, a sváb a csűrben szór, nyomtat, vagy csépel, mert nyáron saját termékeinek behordása s eltakarítása után részben arat, részben nyomtat stb. Künn az utczán látszik egy 5 lovas -fogat egyes gyeplőszárral, jó erős, egészséges lovak, minőket majd minden sváb gazdánál szemlélhetni. Szatmár megyei német gazda portája A sváb természettől önző és bizalmatlankodó, nagyobb vétségektől iszonyodik, de kisebb minőségben szeret lopni, sőt földesurát is megcsalja, ha lehet. Minden ügyes-bajos dolgaikat elöljáróik előtt szokták elvégezni, miért a hatóságok előtt sváb per igen ritkán fordul elé. — Egymás között bizalmasak, vendégszeretők elannyira, hogy midőn valamelyik tűz vagy víz által károsul, csaknem az egész falu segíti pénzzel és munkás karokkal, hogy házát vagy csűrjét újra, s mielőbb fölépíthesse. Minden falu gondoskodik nyomorékjairól és szegényeiről is. Én hosszasabb időt töltöttem svábok közt, de sváb koldust soha sem láttam. — Kisebb pőréiket a falubíró vagy lelkész intézi el, s abban tökéletesen megnyugszanak. Az izraelitákat csak nehezen tűrik helységeikben, s az olyan telekért, mely L

2000 forintot ér, s melyért az izraelita 2500 forintot ígért, összeállva 4000 forintot is megadnak, csakhogy falujokból kiszoríthassák. Az oláhság az erdős és hegyes részeit lakja e megyének, s a vidék vadságának megfelelőleg, tagadhatatlanul legvadabb, de talán éppen azért legszálasabb s legerősebb népe a megyének. A bükkaljaiak, ott az erdélyi tölgy és bükkes rengeteg aljában baromtartással, hamuzsír-készítéssel, faedények kereskedésével és fuvarozással foglalkoznak. — A szatmármegyei oláhok általában véve jó szívű, vendégszerető s kedélyes nép, valamint sajátjukkal, úgy a más sajátjával sem sokat gondolnak, s különösen a sertés és szarvasmarha eltulajdonításában találják legnagyobb gyönyörűségöket. Mindenek fölött a jó tejet és jó pálinkát szeretik. [... ] Szatmár megyében szinte minden urasági béres, kerülő, kondás és bornyúpásztor oláhnemzetbeli. — Legjobb, legmunkásabb oláhok Vezenden laknak, azért ezek a legtehetősbek s falujok is legszebb az egész megyében. NÉPSZOKÁSOK A SZATMÁRMEGYEI MAGYAROK-, SVÄBOK- ÉS OLÁHOKNÁL Keresztelő a magyaroknál Keresztelés előtt komákról és lógókomákrói gondoskodnak, keresztelő után pedig örömünnepet üli az egész ó és új atyafiság. Minthogy pedig a magyar csak úgy tud örülni, ha eszik és iszik, az ilyen örömünnepből lakoma lesz. — A lakoma kezdetén azonnal, mihelyt az atyafiság és komaság együtt van, karjaira veszi a bába a gyermeket s bemutatja, vagy jobban, felmutatja a vendégeknek. Ha a gyermek fiú, így szól a nagy koma: Tagadja el, komám uram, ha tudja, hogy nem a komám uramé?! csak pár arasszal volna nagyobb, isten bizony, nehéz volna megkülönböztetni! — Ha leány az első szülött, akkor így szólnak: Komám uram! bizonyítsa be, ha tudja; de hogy a komámasszonyé, azt nem lehet eltagadni, s el nem hinni, kisebb ugyan az arczája, de épen olyan. 407