A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Benő Éva: Szatmár megyei néprajzi leírása 1854-ből

A szülők azután büszkélkednek, a kiskoma pedig egy verset mond, ilyen formát: „Még most csak keveset mondhatunk felőled, Olyan ember (vagy ha lány, asszony) Váljék, mint apád (vagy anyád) belőled." A gyermek a minő kelmeneműekben keresztelőre vitetett, ugyanazon kelmeneműekben marad a keresztelési lakoma alatt is. Piros selyem párnán, tiszta fehér ümegben, gyöngyös főkötőcskében mutattatik föl; zöldselyem paplan takarja gyengéd tagjait, melyen felül nagy grodenable keszkenő rejti el a nézők szemei előtt. A kisded arczait, annyiszor mennyiszer kívántatik, a vendégeknek a bába szokta bemutatni. Nem lesz érdektelen az ó, és újatyafiság részéről itt ott hallható prognosticonokat is közleni. Az egyik, mert domború homloka van, tudományos embert jósol belőle. A másik, hosszú, vékony ujjai következtében felcsernek szánja. A harmadik így nyilatkozik: pittyedt ajkai vannak, idővel híres flautássá válhatik. A negyedik a forgóját tapogatja meg, s elhiteti a boldog szülőkkel, hogy a kisporonty húsz év múlva, a legerősebb komorral is megverekszik. Mindezen prognosisokat az új polgár fülhasító sikoltásokkal kíséri, min legkevésbé sem csodálkozhatunk, ha felgondoljuk, hogy minden mondóka után egypár hajszálat lesimogatnak a kisformatumban nagynak jósolt, nyávogó polgárka koponyácskájáról. A vendégeknek minden tetszik a háznál, és ház körül; örömest hallgatják egymás beszélgetéseit, és jósolgatásait; a komolyabb szemlélődő mégis azonnal észreveheti, hogy inni, és enni legjobban szeretnek. Végre a kellemetesen kedves időszak is elérkezik. Áll pedig a kersztelői vendégség rendesen tyúkhúsleves, töltöttkáposzta- és súlyomból. A keresztelőkben tisztán bort isznak, a szegényebbeknél pálinkát. Általánosan azt tartják: hogy kinek keresztelőjén vizet isznak, különféle betegségekkel kénytelen küzdeni a nedves hónapokban. Minden tálat, é minden üveget üresen visznek el az asztalról. Az is közhit: hogy kinek keresztelőjén üresen mennek ki az edények, annak élete teljes lesz örömmel és boldogsággal. A friss polgárka számtalan pohárkocczintások, és szebbnél szebb felköszöntések között adatik át a titokteljes jövendőnek. Az atya sír örömében, a vendégek mosolyognak, gyakrabban ismételvén : adja isten, hogy atyjához hasonló ember váljék belőle. A keresztelői lakomáknak egyik szebb, és jellemzőbb oldala, hogy mindenki józanan szokott belőle távozni. Sváb menyekző Szerelmi nyilatkozatok, s egyezködések először az ifjú, s leány részéről történnek. Az ifjú ha valamely leányt kitűz szerelme tárgyául, eljár hozzá éjjelenkint ablakozni. Minden éjjel — kivéve a pénteki napot — azon házhoz ballag, hol kedvese lakik. Német jegyespár A lány nyughelyéül választott külön szoba ablakán fltopogtat, mit ha a lány felnyit, jele hogy az ifjú szerelmét elfogadja. A nyitott ablakon keresztül sokszor egész éjszakán beszélgetnek, — szerelmi, s házassági viszonyokról értekezvén — különbféle ígéretek között. Az ablakozás így tart, míg a farsang beáll. A midőn az ifjú egy barátját, vagy idősb rokonát szólítja fel: lenne szószóló a leány szüleinél; ha a szószólást siker koronázza, az összekelés elhatároztatik, s a szeretők háromszori kihirdetés után — megesküsznek. Esküvő estéjén van a menyekzŐi lakoma ily formán: • A meghívott úri vendégek, mindkét részrőli ismerősök, s atyafiak megérkezte után, az e czélra külön terített, és csínnal rendezett asztalhoz ültettetnek. A menyasszony mellett kétfelől a nyoszolyólányok vannak, kiknek tisztök, annak az asztalnál eléforduló szolgálatokat megtenni, s a többnyire busongót vigasztalni. Az asz408