A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Gunda Béla: Egy kárpátaljai magyar falu ethnobotanikája

(kis ideig). A sós, ecetes víz kiszívja a gyökér keserűségét, erejét. A tormamártást húshoz fogyasztják. A zöld tormalaput libának, kacsának szedik, A torma a kertek alján, a réten, kerítések tövében vadon nő. Atriplex sp. (paréj). A disznónak szedik az asszonyok. Betula pendula (nyírfa). Tavasszal léket vágtak a fába, s az összegyűlő nedvet (nyírvíz) kimerték. Csapot (csövet) is illesztettek a nyírfába fúrt lyukba s a kicsorgó levet edénybe fogták fel. A határban azonban kevés a nyírfa. „Hallva hallottam, hogy a nyírvizet itták", — mondja az egyik idős asszony, akinek az apósa fuvaros volt. Ha mentek a Nyírbe, Nagykálióba megfúrtak egy-egy nyírfát s edénybe felfogott kicsorgó levét megitták. A Nyírségben egyébként igen jelentős volt a nyírié fogyasztása (Kiss 1930:1—6). A kisannai (Hankovice) kárpátukránok is isszák a nyírlevet (sík), amely a Kárpátokban általában ismert (Gunda 1966:48—49). Brassica oleracea var. capitata f. alba (fejes káposzta). Ha a fejes káposztát — részben gyalulva, részben gyalulatlanul — hordóba téve savanyítják, akkor közé tölgyfalevelet, bicsalma (Cydonia oblonga convar. maliformis), bicskörte (Cydonia oblonga convar pyriformis) levelet, babérlevelet, tormagyökeret, vaszilkót tesznek, hogy erősebb legyen. A vaszilkó aszalt alma, körte (v. ö. vaszók, vaszóka, „aszalt körte, gyümölcs" (Beregszász, Hajdúság, Nagykunság, MTSz.). Calamagrostis epigeios (siska). Zölden disznótakarmány. Chaetrophyllum bulbosom (buboicska). A sáncokon (árokhányás), gyepőkbe (bokros kerítés) terem s meghántva a kis gumóját eszik. Fogyasztása azonban inkább pulya munka. A fió gyerekek kis fakéssel vájják ki tavasszal a buboicskát. „Ha a béka megnyeri (megmássza a növényt) akkor elpusztul s ez a börveng." A bervéng, börvéng különböző jelentéséhez 1. UMTSz. A Chaerophylum bulbosum baraboly, bóbiska, bobályka, gusbót, mihálka, mihálka monya, mihóka, pisojka, trombujka, turbolya stb. néven ismeretes néprajzi és botanikai irodalmunkban. Régebben nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte fogyasztották. Étele a Szibériai nomád népeknek is. A buboicska Jókai Mór fantáziáját is megragadta. Bálványosvár с regényében Imola zsákszámra szedi a buboicskát s az egyéb ehető vad növényeket. (Maurizio 1927:67, 118; Rapaics 1934, Gunda, MNL). Convolvolus arvensis (csúszófulánk). Zölden disznónak szedték. Corylus avellana (mogyoró). Nem sok terem a falu körül. Érése idején vasárnap mentek szedni a mogyorót. Ha valaki megállapodott valamelyik bokornál, mások nem közelítették meg azt a helyet. • 33