A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Szabó Sarolta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás egy szamosmenti faluban

abroszok két szélből készültek, két végük díszített, vert és szedett csíkkal, vagy kalotaszegi és laposhimzéssel. A gazdaságban kevesebb vászonholmit alkalmaztak, mint a háztartásban. Felhasználásuk is szűkebb, a zsákok, ponyvák, kötelek készültek kenderből. A zsákokat kétfajta minőségben szőtték, a durvább minőségből többet állítottak elő (15-20 darabot), ezt különféle termények tárolására használták. Jobb minőségű vászonból varrták a liszteszsákokat, amelyekből egy-egy háztartásban 3-5 darab volt. Ebbe mindig szőttek csíkot, általában pirosat vagy kéket, a kész zsákot pedig monogrammal látták el. Amikor őröltetni mentek, egyikbe szedték a pohály lisztet, a másikba a kenyérlisztet. Minden háztartásban csak egyetlen nagyméretű ponyva volt, négy szélből készült és elérte az 5-6 méter hosszúságot. Aratáskor a búza alá használták, vagy kendermagot, napraforgómagot csépeltek rajta. Kisebb ponyvából két-három darabot tartottak a háznál, ezt gazhordóponyvának, %

gaz/iordópofcrócnak, hammasnak is mondták. Mint az elnevezésből is kiderül, elsődlegesen a zöld gaz, takarmány hordására használták. A disznónak, aprójószágnak, tehénnek hozták benne háton a friss gazt. Miután az állattenyésztés nem volt jelentős, ezért nem volt szükség sok kötélre. A szükséges mennyiséget a piacon szerezték be, vagy a szöszt elvitték Fehérgyarmatra és ott a helybeli kötélverővel csináltatták a kötelet. A vászonneműek használata leghamarabb a viseletből szorult ki. Egykori létüket már csak az emlékezet őrzi. Három emberöltővel ezelőtt a férfiak mindennapi nyári viselete volt a bőgatya, díszesebb, alján rojtozott, szépen berakott változatát vasár- és ünnepnap hordták. Vászoning egészítette ki. A bőgatyához tartozott a gatyamadzag, amelyet a cigányasszonyok szőttek. Ök készítették a kasornyát is, amely hálóhoz hasonló, és ételt hordtak benne. Szűkszárú nadrág is készült vászonból, alját madzaggal fogták össze. Ennek viselete tovább tartotta magát, még a háború után is hordták. Nőknél alsó és felső ruhát is varrtak vászonból. Alsó ruha volt az ing, amely térdig ért, egyenes szabású, felső része elöl, hátul kerek kivágású. Ennek használata őrződött meg a legtovább. Pendelyt is hordtak. Rendkívül egyszerű szabásúak voltak, alsó bősége megegye- ~ zett a derékbőséggel, a deréknál visszahajtott anyagot levarrták és ebbe húzták bele a madzagot. így a derékon bővíthető, széthúzható volt, a gatya derekához hasonlóan. A vászonneműek díszítése főleg szőttesmintával történt. A mindennapi használatban lévőket bevert csíkmintával, az ünnepre használtakat szedett csíkkal díszítették, az abroszokat, szalvétákat, tabletteket és néha 91