A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Szabó Sarolta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás egy szamosmenti faluban

törölközőket is keresztszemes, vagy laposhimzéssel. A szőttesminták mértanias és stilizált motívumokból álló. 15-20 cm széles csíkminták. Leggyakoribb a kockás, szegfűs, fenyőágas, tölgyfaleveles, lóherelei>eles, szederleveles, rózsás minta. (1—2. kép.) A szőttesminták általában piros színűek, ott ahol a minta van, pamut a felmenő és a beleverő szál is. A halottas abroszok, kendők díszítése fekete. Kalotás és laposhimzéssel (3. kép.) díszítettek az abroszok, kredenccsíkok. A laposhimzés régebbi, mint a keersztszemes. A keresztszemes himzés az 1910-es, 1920-as évektől van terjedőben. A laposhimzéssel készült minták is szálszámoláson alapultak, később szabadkézzel előrajzolták a mintát és a laposhimzést kiegészítette a láncöltés. A tablettek, futók, abroszok keresztszemessel varrottak. (4. kép) A keresztszemes minták változatosak, amihez nagy mértékben hozzájárult az, hogy a környező falvakhoz hasonlóan itt is bérbe varrtak Luby Gézánénak, aki keresztszemes mintákat és hozzá fonalat adott az asszonyoknak. A „bedolgozók" saját vásznukba varrták a kapott minta alapján a párnákat, térítőket, szalvétákat. Vásznat is szövetett az asszonyokkal takács esztovátán. A kendertermelés és -feldolgozás elsődleges célja a házi szükségletek kielégítése volt, de emellett, ha a szükség úgy hozta, el is adtak különféle vásárokra hordták, de adtak el saját falubelieknek is. Az eladást általában vásárokra hordták de adtak el saját falubelieknek is. Az eladást általában az asszonyok bonyolították le. Vittek eladni végvásznat, amit még nem dolgoztak fel, aztán kész zsákokat, lepedőket, abroszokat, törölközőket. Mindezt nagy tételben, és természetesen a legszebbeket, amikor pl. házépítéshez fogtak és sok pénzre volt szükségük. Előfordult, hogy ilyenkor a gazdaasszony csaknem teljes vászonkészlete, stafirungjának díszes darabjai eladásra kerültek, amit persze az évek során pótoltak. Tavasszal, amikor befejezték a szövést, szinte menetrendszerű pontossággal megjelentek a házaló vászonkereskedők, a hátasok. Cserekereskedelmet folytattak, ,,egy az egybe árultak". Ez azt jelentette, hogy a magukkal hozott különféle szövetekből, ruhaanyagokból adtak cserébe a vászonért annyi métert, ahány méter vásznat kaptak. A kenderfeldolgozás során alkalmazott eljárások és eszközök alapján a következő megállapításokat tehetjük. Az áztatás egységeit tekintve a falu a kévés áztatás területére esik, amely azonban jellemző az egész Tiszántúlra és a Duna—Tisza közére is. Figyelmet érdemel viszont az áztatás módja, amelynek két formáját alkalmazták a községben. Ennek 17. Szolnoky L.: Minőségi csoportok, 46.; Luby M.: A kender feldolgozása a szatmár megyei Tunyogon és Csekében. Magyar nyelv 1928. 217—220. 92