A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)
Szabó Sarolta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás egy szamosmenti faluban
A kendervetéshez a megfelelő termés biztosítása érdekében különböző babonák fűződtek: vetés közben nem szabad szólni, még a köszönést sem viszonozták ilyenkor. A vetés befejezése után a vetőzsákot magasra dobták, hogy olyan nagyra nőjön a kender. 5 Nemcsak babonás eljárásokkal igyekeztek a jó termést biztosítani, a gyakorlatban is megpróbáltak érte valamit tenni. Az állati kártevők, főleg a madarak ellen (galamb, varjú, fácán stb.) óvták a friss vetést. Ijesztőket (madárijesztő) állítottak a vetésbe, 3-4 darabot egy-egy darab földben. Nagyon ügyesen kellett ezeket a bábukat felöltöztetni, mert ha nem sikerült elég emberhű alakra, a madarak egy-két nap alatt megszokták, s nem riasztotta vissza őket. Aki nagyon féltette a kenderét, az beszőtte az egész vetést madzaggal, erre papírsallangot erősített. Ezeket a szél állandóan mozgatta, így tartották távol a kártevőket. Mielőtt rátérnénk a kenderfeldolgozás munkamenetének ismertetésére, néhány szót kell szólni a kendermag beszerzéséről, előállításáról. Magnak való kendert a kenderföld szélein hagytak, ahol ritkább volt a vetés. Kizárólag e célból a tengeribe is vetettek elszórva, vagy a mezsgyébe napraforgó helyett. "Szeptember utóján sarlóval vagy kisbaltával vágták le, kupacokba rakták, mint a kukoricakórót szokás. Három-négy napig, sokszor egy hétig is hagyták száradni, majd helyben ki is csépelték. A cséplés ponyván történt, mosószékhez támasztott deszkához ütögették a kenderbugót, míg ki nem hullott belőle a mag. Az így nyert kendermagot zsákba szedték, és otthon a tornácon, vagy a padon szétteregették. Száradás után az udvaron megszelelték, vagy szórómalmon megszórták. A következő évi felhasználásig egy tarisznyába kötve a pad kakasüllőjén tárolták. A vetni valón felüli felesleget vagy eladták, vagy a jószág etetésére használták. Ügy tartották, hogy a tyúkok több tojást tojnak, ha kendermagot esznek; a lovak szőre fényesebb, ha abrakjába kendermagot kevernek. A magkender szárát is hasznosították. Feldolgozták szösznek, s a vásáron eladták a kötélverőnek. A vastagabb szárakból kerítést csináltak, tartósság szempontjából felért a napraforgókóróból készült kerítéssel. Ezen kívül fűtőanyagként is szolgált /crumpZifőzésnél. A legidősebbek visszaemlékezése szerint a virágos kendert vetés után 15 hétre nyűtték, a magvast rá három hétre. A kendert akkor lehetett nyűni, amikor levelei már sárgák voltak, és ha virágját megérintették „sárga, méz színű por ment belőle". A nyűvést kalákában végez5. Moldvay István 65 éves fülpösdaróci lakos. 79
