A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Szabó Sarolta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás egy szamosmenti faluban

ték, összeállt hat-hét asszony, a kenderföld nagyságától függően lehettek többen vagy kevesebben. Az asszonyok mellett annak a családnak a férfitagjai is besegítettek a munkába, akinek a kenderét nyűtték. A kinyűtt kendert kévébe szedték, aljakenderből csavart kötéllel a középrésztől valamivel feljebb átkötötték. Aljakendernek nevezték az alacsony növésű, satnya, vékony szálú kendert, ami nem felelt meg szösznek. Sokszor ki sem nyűtték, csak a kévék kötözéséhez használták. Vigyáztak arra, hogy egy-egy kéve ne legyen túlságosan vastag (optimális a 15—20 cm átmérőjű), mert az nem ázott ki jól, 50 • földön kb. 60-75 kéve kender termett, ami attól is függött, hogy hogyan sikerült a vetés. Nyűvés után szekérre rakták és rögtön vitték áztatni. A feldolgozás folyamata az áztatással kezdődött. Az áztatás célja a kender rostjának és a belsejében levő fás anyagnak a meglazítása, szétválasztása. Az áztatás helyét mindenütt a helyi körülmények határozták meg. Fülpösdarőcon az áztatóhely adott volt, a célnak kiválóan megfelelt a Holt-Szamos. A Kolontoson és a Tekeredőn nemcsak a helyiek áztattak, hanem a környező falvakból is sokan idejártak.

6 Ennek az volt az oka, hogy az ŰjSzamoson tilos volt a kenderáztatás, mivel nagyon szennyezte a vizet, elpusztította a halakat. A nem falubelieknek vámot kellett fizetni az áztatásért, minden 10 kéve után 1 kévét. Az áztatás alapegységei a nyű vés során kialakított kévék,

7 amelyek rögzítésmódja a faluban nem volt egységes. Kétféle rögzítési eljárást alkalmaztak. A cserepcsépbe történő áztatás gyakoribb, általánosabb volt, mint a lábakban történő, ezek egyben az áztatás nagyobb egységéül is szolgáltak. A cserepcsép két, kb. 5-6 méter hosszú rúd, amelyeket végüknél összekötöttek madzaggal. Az egyik rudat vízre csúsztatták, erre rakták kévénként a kendert úgy, hogy a rúdra merőlegesen feküdjön. Az egyik kévének a töve volt elől, a másiknak a hegye. Mikor így összeraktak 5-6 sort, akkor ennek a tetejére hosszában helyeztek el egy sort. Ezután az egészre ráhajtották a csép másik rúdját, amit összekötöttek az alul lévő rúddal. Szalmát raktak a tetejére, az egészet behúzták a mély vízbe, ahol a cserepcsép két végét cölöpökkel rögzítették. A mederfenékről kapával iszapot tettek a tetejére, hogy a kender teljesen víz alá kerüljön. Az egyik cölöphöz valamilyen színes ruhadarabot erősítettek, hogy keltéskor megismerjék. A cserepcsép áztatási egységet is jelent, ha megkérdeztek valakit, hogy mennyi kendere ázott, akkor így válaszolt: ..két cserepcsép kenderem ázik a Hót-Szamoson". 6. Ökoritó, Porcsalma. Fülpös, Mérk. Gyortelek. stb. 7. Vö, Szolnoki L,: Alakuló munkaeszközök Bp

v 1972. 24. 80