A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Novák László: A hagyományos paraszti gazdálkodás és a teherfhordás kapcsolata

lálunk ásott kutat, de sok esetben a vize emberi fogyasztásra nem alkalmas. Ilyenkor szükségszerűen történik a vízhordás a jóvizű közkutakrál vagy a házaktól. Leggyakrabban a gyerekeket küldik vízért bádog/korsóval, zománcos vödörrel (25. kép). A vízhordás mellett még számos terhet cipelnek a községen belül. A disznók alá, vagy a szalmazsákba gyakran hordják villa segítségével vállon a szalmát (26. kép). A gyerekágyásnak kendőbe kötve és — régebben — kasornyóban, átélésben visznek ételt. A komacsészébe tyúklevest tesznek, а tányérra fasírtot, sülithúst helyeznek. Régebben — még 1945 előtt — szokás volt töltöttkáposztát, fánkot, aszaltszilvát vinni a gyermekágyas asszonynak. A komacsésze mellett a három részből álló cserép komaszilkét is a kasornyába helyezték (27. kép), ellentétben a komatállal, melyet fehér szelvétában vittek (28. kép). Ebben a kendőben vitték tányérra helyezve a csöregét, a fánkot, és más kőtt tésztát a lakodalmas házhoz (Nyírbátor). 3. A lakóház és a telek tartozékai alkotják a központi mozgáskörzetet. A település külső övezete, a határ — mint munkahely — és a belső övezete, a lakótelek — mint lakóhely — szorosan összekapcsolódnak. Innen szállítják a határba a vetőmagot, a munkaeszközöket, s a termény a betakarítás után ide kerül vissza. A szénát ide hordják be szekérrel, a gabona cséplésére is itt kerül sor. A húszas évek elején még nyomtattak lóval. Az udvar, a kert méretétől függően a nyomtatáshoz több ágyást is készítettek. A kévék zsindelyszerűen feküdtek rajta, a kalász farka kifelé nézett az ágyasból. A nyomtatásira meg vasaltatták a lovakat, hogy az új patkó jobban verje a magot. A kivágott szalmát az ágyás szélére húzták, azután vasvillával egy kicsit távolabbra csomóba hányták. A gabonaszemeket garmadába kaparták össze, majd vékás vesszőkosarakban két ember vitte a szóróba. A nyomtatás megszűnte után lovasgéppel, később motoros cséplőgéppel csépelték. A gépi csépléskor jelent meg a törekhordó. Nyomtatáskor kevés törek, péva keletkezett, amit a nagyobb méretű — három vékás is lehetett — törekes kosárral a szalmakazal mellé hordtak. A gépi csépléssel már több törek halmozódott fel, ezért két farúdra rászögelt hamvasból, ponyvából készített tőrekhordóval cipelték el (Nyírbátor). A családi erővel történt cséplés idején az asszonyok segítségére is nagy szükség volt. Később, a cséplés gépesítésévél a női munka e tevékenység során veszített jelentőségéből, mert a teherhordást, cipekedést a cséplőgéppel járó részesmunkások végezték el. Nyomtatáskor a felszórt, vagy a szórógépből, gépi csépléskor a cséplőgépből kikerült magot zsákokba töltötték. A zsákokat a kamrába vagy a szekérre hordták, amellyel malomba is szállították a gabonát. A zsákolásban az ember válla és keze játszik nagy szerepet. A zsákot ma is leggyakrabban vállon cipelik. Egy ember segítkezik a feladásnál. Általában nagyabb távolságra zsákólnak így. Rövidebb távolságra, vagy nehezebb zsákot már két férfi, az összefogott kezére buktatva szállít. Néha saroglyára téve is visznek zsákot. A mag hordására különböző méretű zsákot használnak. Régen házilag szőttek az asszonyok zsákot kenderfonálból: ezeket nevezik asszonyszőtte zsáknak (Nyírbátor). Két fajtája ismeretes: keüő és négynyüstöszsák. A kétnyüstöszsák anyaga vékonyabb, alakja keskenyebb, kevesebb (50—70 kg) teher fér bele, mint a négynyüstösbe. A csiZánzsákba (Máriapócs, Nyírbátor, Nyírgyulaj, Piricse) vagy boltizsákba (Nyírbátor) 75—80 kg teher fér, míg a rizskásászsákba (Nyírbátor) egy mázsa is. A kisebb térfogatú zsákok között kell megemlíteni a szütyőt (Máriaipócs, Nyírbátor, Piricse). Két változata ismeretes: a lisztes szütyő és a szütyő. Térfogatuk 3—30 kg között változik. A lisztes szütyő fehér kendervászonból készült, ebben hordták haza a malomból szekéren a lisztet, s a hónalj alá fogva tengerikását vittek benne a piacra. A szütyőnek szája összekorcolható volt, a lisztes szütyőé nem. A szütyőt durvább, csíkozott mintázatú kender vászonból varrták az asszonyok. Sózáskor а korpáival összekevert só szállítására is szolgált. 99