A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Novák László: A hagyományos paraszti gazdálkodás és a teherfhordás kapcsolata

A lakóház mellett a háztelken csoportosulnak a gazdálkodás jellegét tükröző gazdasági épületek: az istálló, a depó, a hodály, a sentésól, valamint a rakományok. Míg a növénytermesztéshez kapcsolódó munkák a határ különböző részein zajlanak le, az állattartás ide, a központi körzetbe összpontosul. A mozgás a lakóház és az udvar egyes részei, épületei között jön létre. Az állatok ellátása, az ólak tisztántartása a férfi feladata. A dologidőiben, még a munkábaindulás előtt elvégzik ezt a munkát. Az istállóból a trágyát vasvillával hordják ki, vagy targoncán tolják a trágyadombra (Nyírbátor). Etetésikor a takarmányt — vagy almozáskor a szalmát, töreket — a durvább szövésű, kender vászonból készített hamvasban, ponyvában viszik (23. kép). A kendermunkák megszűnése uitán zsákból készítik. Néhol a szénát nagyobb méretű — három vékás is lehet — szénáskosárban (17. kép) vagy csak egyszerűen ölben viszik. A kisebb kosarakban az almozáshoz szükséges törekes szalmát visznek. Ha a gazda nincs otthon, felesége végzi el helyette a munkát. Reggelenként — vagy később, amikor ráér — kötőjébe, a swoba szed füvet a jószágnak. Az asszony ha kimegy a határba dolgozni, hazafelé jövet a zsákjában (amelyben kenyeret, szalonnát vitt magának) füvet, dudvát hoz haza az állatoknak (29. kép).A baromfit szakajtóból etetik, a disznókat vesszőkosárból. Az állatok itatására a vizet vödörben viszik. Sok víz csak egyes alkalmakkor (pl. mosáskor, disznóvágás idején) szükséges. Ilyenkor azt egy vagy három farúd segítségével dézsában két férfi viszi (30. kép). Az állatok ellátásán kívül ebben a körzetben is több kisebb cipekedés történik: a kemencébe az elhasznált kosarakban vitték a tengericsutkát, kézben a szalmát, ma a tűzhelyek fűtésére szintén kosárban viszik a lakásba a felaprított fát. Ezt a munkát mindig az végezte el, aki éppen ráért, de legtöbbször a gyermekek munkáját veszik igénybe (Máriapócs, Nyírbátor, Piricse). 4. A legtávolabbi mozgáskörzet magába foglalja a településen kívül eső vonzási központokat. A területünkön két jelentős, hasonló központ van: Máriapócs és Nyírbátor. Kettő közül Nyírbátor a nagyobb jelentőségű hely. Vonzásának két összetevője van: az egyik a városi funkcióból — közigazgatási, igazságszolgáltatási, egészségügyi, kulturális járási központ — fakad, és az egész járás közigazgatási területére hat. Ofehértó község korábban a baktalórántházi járáshoz tartozott. Az emberek a hetivásár alkalmával már többször is megfordultak Nyírbátorban, de miután közigazgatásilag is hozzá kerültek, szorosabbá vált Nyírbátorral a kapcsolat; a második összetevő gazdasági jellegű, a csütörtöki vásárhoz kapcsolódik. Egy bizonyos helyen a vásározás a gazdasági ritmusnak megfelelően alakul ki — ellentétben a városi funkciók vonzásjellegével — ahol a kereslet-kínálat viszonynak megfelelően a különböző gazdasági jellegű vidékek termékei cserélődnek ki. A vásárvárosok ennek megfelelően a tájhaitárokra, fontosabb útvonalak mellé, s azok kereszteződése pontjaiba települtek: Érmihályfalva, Mátészalka, Nagykároly, Nagyvárad, Nyírbátor, Nyíregyháza, Szatmár, Beregszász. Nyírbátor, mint vásárhely már évszázadok óta igen jelentős. Nemsokkal a település megalakulása után az okleveles adatok, mint vásárvárost említik. Károly Róbert 1332-ben keltezett rendelkezésében arról határoz, hogy a szatmári és a szatmárnémeti kereskedők bánmerről is jönnek, először Bátorban kötelesek árujukat a csütörtöki hetivásáron kirakodni, csak utána mehetnek tovább.

26 A messzeföldön híres nyírbátori vásár alapja a helyi lakosság jelentős állattenyésztése. Nyírbátornak ezt a kiváltságát megerősítette Mária Terézia is az 1745. július 13-i rendelkezésében.27 A vonzás irányának megállapításakor figyelemmel kell lennünk a korábbi állapotra is, mert az első világháborút követő területcsatolás során a Nyírbátortól keletre eső vidék elveszítette a vonzásközpontjait, perifériális helyzetbe került. Az országhatár menti falvak az új központhoz (gazdasági és közigazgatási), Nyírbátorhoz kerültek. 1920 előtt Nyírbátorba, a csütörtöki hetivásárra nagy számmal jöttek ro100