A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Erdész Sándor: Egy népi verselő Tiszavasváriból

osztályt végzett. A versek iránti szeretete már iskoláskorban megmutatkozott ; nagyon szeretett szavalni. Az iskola elvégzése után —míg be nem vonult katonának — apja mellett gazdálkodott. Magyar József a gazdálkodás mellett mindig talált módot az olvasásra. Mint mondotta : „Mindegy vót nekem, hogy költő vagy író, csak olvasni való legyek. Na, a költők közül aztán, Petőfiét egészen átolvastam, Arany Jánosét nemigen olvastam át mindet, csak azt is olvastam, akkor szinte Vörösmartyét. Ezek mind jó költők." Prózai művek közül legjobban Jókai Mór regényeit kedvelte. Míg Magyar József apjával gazdálkodott, tudása, látóköre egyre bővült, irodalmi ismerete egyre nagyobb lett. Fiatal legény korában már megpróbálkozott a versírással, de siker nélkül. Életében jelentős változást hozott 1908. október 6-a, amikor bevonult katonának a nagykikindai huszárezredhez. A honvédség új társadalmat, új közösséget jelentett számára, melynek életét honvédtiszthelyettes bátyja elbeszéléseiből eléggé ismerte. Az otthonuktól elszakított legényemberek nehezen szokták meg a Monarchia rideg katonai rendjót, s vágyódásukat, keservüket levélben tudatták szeretteikkel. A katonák szinte minden pihenő idejüket levélírással töltötték — Magyar József kivételével. Nem sok idejébe került az a pársoros levél, amit egy-egy alkalommal szüleinek írt. A katonacimborák nemcsak küldtek, hanem kaptak is különféle leveleket; illatosakat, virágosakat, melyeket büszkén mutogattak egymásnak. Számon tartották, hogy ki mikor és kitől, milyen gyakran kap levelet, s éppen ezért kicsit lenézték Magyar Józsefet, mert „milyen legény az, kinek szeretője sincs?". Magyar magán érezte társai sajnálkozását, s ez kicsit bántotta. Majd arra a gondolatra jutott, hogy ő is ír egy leánynak (személye nem volt lényeges), hogy a társaihoz hasonlóan kapjon valakitől levelet. Petőfi Sándor és Arany János költészetét és azon belül verses leveleiket ismerve elhatározta, hogy levelét ő is rímekbe szedi. Elhatározását tett követte, s 1908 decemberében — nem kis fáradsággal — elkészítette verses levelét, mely egyben az első verse is volt. Ez a levél nem maradt meg, ebből mindössze a következő néhány strófára emlékszik : ,,Mint ahogy ón téged, úgy szeress te engem, Szívem szándéka, mint édes teher függjön a kebleden. Ne feledd el soha, legyen köztünk örök : Te egyedül tetszel nekem, mással nem törődök ! "

6 Verses levelét ugyancsak büszkén mutogatta a társainak, s így mint versfaragó ember egycsapásra nagy tekintélyre tett szert. A bajtársak megbecsülése egyre több verses levél megírására késztette. Nemcsak a választottjának írt, hanem megrendelésre a katonatársak kedveseinek is, versbe szedve azokat az érzelmeket, amelyeket a bajtársak prózában is nehezen tudtak kifejezni. Magyar József jelleme, egyéni felkészültsége egymagában nem volt elég ahhoz, hogy a verselő pályán elinduljon. Az indító lökést a közösség adta meg, a közösség követelte meg azt is, hogy továbbhaladjon ezen a pályán. 8 Magyar József verseit a nyíregyházi Jósa András Múzeum Adattára 106., 198. és 236. leltári számok alatt őrzi. Verseinek egy részét magnetofonnal vettük fel, más részét az eredetiekből másoltuk. Hogy a közölt versek között nagy eltérés ne mutatkozzék, a másolásból származó versek helyesírási hibáit kijavítottuk, de a nyelvjárásból adódó kifejezéseket, szavakat változtatás nélkül hagytuk. 151