A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)
Erdész Sándor: Egy népi verselő Tiszavasváriból
A nagykikindai huszárezred legénysége különböző elemekből regrutálódott, azonban a közös sors, a hasonló szegényparaszti származás alapján hamarosan egységes közösséggé gyúródtak össze, mely elsősorban a gondok és örömök megosztásában, „közüggyé" tótelében mutatkozott meg. Ez a közösség, amelyben még a hozzátartozókkal való kapcsolat dolga is közügy» hamarosan kitermeli magából azt az egyéniséget, aki a levelezés funkciójának ellátására a legjobban hivatott. A huszárezred-közösség amellett, hogy ráébreszti Magyar Józsefet költői adottságára, megszabja azt is, hogy költői tevékenysége milyen irányban haladjon, milyen műfajt válasszon. Magyar József költészetének legkorábbi alkotásait a verses levelezés műfaji csoportjába kell sorolnunk, mivel az otthonuktól távol élő, ideiglenesen együvé kovácsolt közösség mindenekelőtt ezt a műfajt igényelte. Térjünk vissza Magyar József életrajzához. 1911-ben szerelt le, s 1911—1914 között ismét szüleivel gazdálkodott. Közben megnősült, egymás után született három fiúgyermeke, majd egy leánya, az utóbbi azonban hamarosan meghalt. A gazdálkodás és a növekvő család gondjai mellett olvasásra is kevés ideje maradt, versírásra pedig egyáltalán nem gondolhatott. Viszont — mivel otthon volt — leveleket egyébként sem kellett küldözgetnie. 1914-ben kitört az első világháború, s még abban az évben be kellett vonulnia katonának. A katonaság ismét felélesztette benne azokat az emlékeket, amelyeket a tényleges katonaidejének kitöltésekor szerzett. A kassai huszárezred, ahová ez alkalommal bevonult, már más katonai közösséget jelentett, éppen ezért költői munkássága is műfajilag más irányba terelődött. Ugyanis a második katonai közösség nem legényekből, hanem meglett, családos emberekből verbuválódott, s gondolkozása, érdeklődése is merőben különbözött a régi katonai közösségtől. A verses levelezés háttérbe szorult, a családjuknak már nem epekedő, szerelmes leveleket küldtek, amilyeneket tényleges katonaidejük letöltése alkalmával kedveseiknek, hanem csak egyszerű tudósításokat, amiket nem volt szükséges rímekbe szedni. A második katonai közösség abban is különbözött az elsőtől, hogy nem békés körülmények között gyakorlatoztak, hanem a halál torkában, a harctéren szenvedtek, s az egyéni problémák és érzelmek még inkább háttérbe szorultak. Az új közösség beszédtémáját elsősorban a hadi események adták, s ezeket — a cenzúra következtében — nem írhatták meg hozzátartozóiknak. A huszárezred előtt most sem maradt titok, hogy Magyar József ért a versfaragáshoz. Ráérő idejében társainak elszavalta azokat a verseket, amelyeket a hátországba írogatott. Mindenkor örömmel hallgatták verseit, azonban természetes, hogy csupán a levelek már nem elégítették ki a közösséget, közelebbi, őket érintő témákról szóló alkotásokat szívesebben hallgattak volna. Magyar József megfelelt a várakozásnak, s hozzáfogott a hadi események, a huszárezreddel kapcsolatos élmények feldolgozásához. E versek katonatársaihoz már közelebb állottak. Ebből is láthatjuk, hogy a hallgatóközönséggel szoros kapcsolatot tartószerző és egyben előadó irodalmi munkásságának témáját a közönség ízlésének és igényeinek megfelelően választja meg. 7 7 Hasonló megállapítást találunk Takács Lajosnál is. Rámutatott arra, hogy a polgárosodás kibontakozásával a közízlés is gyökeresen átalakult és a históriások a közösség új igénye szerint egyre rikítóbb stílusú históriákat alkottak. (Históriások. i.m. 21.) 152
