A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 2. - 1959 (Nyíregyháza, 1961)

Nagy Gyula: A vámosoroszi szárazmalom

(4—5 kévényi csomóba) gyűjtötték. Szekéren hordták be. Régebben nyomtatták, később cséplőgéppel csépelték el. A kölest száraz helyen tartották. Cséplés után felvitték a házhíjára (padlására). Ott szótteregették. A kásacsinálás szezonja a disznóölés idején volt. Nyári használatra tavasszal csináltattak kását. Nyáron is volt néha hántolás, különösen, ha esős volt az idő. Ősszel csak kevés kását csináltattak. Többnyire csak egyegy vékányi kölest hántoltattak, ősszel ugyanis könnyen dohosodik a köles, különösen, ha nem jól tartják. Nedves időben a kása összecsomósodik. A helybeliek is, de főként a vidékiek a köles hántolását előre bejelentették. Ez sokszor üzenet formájában történt. A molnár lakásán is jelentettek. A kása készítése az érkezés sorrendjében történt. A vidékieket mindig előbbre engedték. A kölest zsákban vitték a malomba. Tarisznyában csak nagy ritkán. A molnár a piszkos kölest átrostálta. Ha a gazda is ott volt, akkor az végezte a rostálást. Először a sűrű búzarostán rostálták a kölest. Ezen a köles ment át, míg a nagyobb csörmő a rostán maradt. Az első rostálás egy teknőbe történt. A kölest azután a kölesrostán rostálták. A köles addig maradt a rostában, míg a por a földre hullott. A tiszta köles zsákba került. Ha nedves volt a köles, akkor a molnár visszaküldte szárítani. Az éretlen s nedves köles hajalása nehéz. A száraz kölest könnyebb hántolni. Akkor is könnyű a hántolása, ha kifejlett, érett a köles. A kölest vékával öntötték fel. A molnár a garat suberjét úgy emelte, ahogy a fogat ereje engedte. Amikor a kölest először öntötték fel, akkor elsőrejárt. Az egészet felöntötték elsőre. A kása a lefolyóláda egyik rekeszébe hullott. Amint a ló megfutott, a ládát igazítani kellett. Ezért a molnárnak mindétig a láda mellett kellett állni. Az ondó (a köles héja) a láda mellé a földre hullott. Időnként a követ szabályozni kellett. A szabályozás ékekkel történt. Az elsőre járásnál a köles kb. 1

/

3 része hántolódott meg. A kő a piszkot az első járatáskor fogta legjobban. Ha a kő megkoszosodott, akkor a molnár a kásakövet felvette s a követ és az agyagot megpucolta. A kő és az agyag megtisztítása kaparóvassal történt. Ha tiszta volt a köles, nem volt nehéz a lovaknak. A kölest másodszor is felöntötték. Másodjára járásnál is egy rekeszbe folyt a köles, illetve a kása. Ha kevés kását csináltak, akkor másodjára is lejáratták az egészet, hogy ne kelljen a követ takarítani vagy szabályozni. A harmadik járásnál a kása a lefolyóláda két rekeszébe folyt. Az egyikbe az elsőrendű s a másikba a másodrendű kása. Ha a másodrendű kása megérdemelte, akkor azt még egyszer felöntötték. Ha a harmadik járáskor sok volt a piszok, akkor a lefolyócső néha eltuhodt (eldugult). Ilyenkor egy pálcával kotorászták. Naponta 4—5 q kását is őröltek. A vámot a tiszta kásából vették ki. Minden véka kész kásából egy 2 literes csanakkal kimertek. Ezt a vámosbödönbe öntötték. A lovasnak minden vékából 1 ós y

2 csanakkal mértek, azaz minden kész véka után 3 liter kását kapott. Amikor megtelt a vámhordó, vagy vasárnap reggel, a vámot a kurátor harmadolta el. A vámot elrészelték, megrészelték. A vám 2

/

3 része az egyházé, !/

3 része a molnáré lett. A molnár a kisegítőt az ő részéből természetben fizette. A faluban szeretik a kásaóteleket. Különösen a tejbekását kedvelik. A hajdúkását zsírral készítik. A hurkába, töltött káposztába is kását tesznek. Rétest is töltenek vele. Szokták mondani: „Ha valaki habart kását eszik és egy fehér lovat lát, máris éhes lesz ! " Ez a szólás-mondás is ismeretes : 142