Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Deési Sándor: A nyíregyházi színjátszás ötven éve

1889 májusában Aradi Győző hirdetett bérletet 16 előadásra. 60 tag fizetése havonta kitett 4 ezer forintot. Ezen kívül fizette az igazgató a szinházbért, szinlapot, világítást, útiköltséget, málhadijakat úgy, hogy körülbelül 5 ezer forint kiadása volt havonta. Szinügyi bizottság még mindig nem alakult. Más városokban, mint Sátoraljaújhelyen, Eperjesen, Becskereken már volt szinügyi bizottság és Makó ingyen adta át a színházat az igazgatónak, csak Nyíregyháza nem tudott segíteni a szinészein. Somló Sándor nemcsak mint színész, de mint költő is neves tagja volt a társulatnak (később a budapesti Nemzeti Színház igazgatója lett) s kedvéért a vidékről is bejöttek a j

vobb módúak az előadásokra. Az öt heti évad végén Jászai Mari játszotta el Magdolnát. Díszes, szalaggal ellátott babérkoszorút nyújtottak át, ami azért is feljegyzendő, mert a szalagot a nyiregyházi női ipariskola növendékei hímezték ezzel a felÍrással: «Jászai Marinak, a magyar színészet büszkeségének — a nyiregyházi közönség». Amikor rendőrök hozzák vissza a megszökött színészt. 1891-ben Halmay Imre színigazgató ajánlatot tett, hogy ha 3 évre biztosítják neki az arénát, hajlandó azt saját költi stégén kijavíttatni és évente 50 előadást tartani. A tárgyalás, úgy látszik, nem vezetett eredményre, mert ugyanezen év novemberében Kömley Gyula kezdte meg az előadásokat — a Nagyvendéglő szűk, kellemetlen helyiségében az «Apósok»-kal. Egyik színésze megszökött és a vonatról rendőrök vitték vissza, özönvíz előtti elavúlt darabokat csépeltek névtelen színészek. Voltak vagy harmincan. A lap ezt írta: «A közönség vár egy jó előadásra. Várhatsz babám, elvárhatsz, amig bele nem fáradsz!» Hat hétig tartott ez a vergődés, napról-napra üresebb terem előtt. 46