Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Deési Sándor: A nyíregyházi színjátszás ötven éve

Prok Gyula víziója. Érdekes viziói voltak ebben az évben a «Nyirvidék» P. Gy. jelű munkatársának. A jövőbe nézett és így merengett: «Látok ott valahol, ahol nem régen még szabadságuktól megfosztott rabok örömtelen életet éltek, egy hatalmas, minden arányaiban impozáns palotát, mely a nemzet vándor napszámosainak van hivatva templommal szolgálni. Ez Thália büszke tiemploma, melynek minden kövét iaz alkotó kegyelet, hazafiság és lelkesedés ereje hordotta össze. Tetején díszes kupola, az állandó szinház szimbóluma. Mily szép e kép, méltó szomszédok által környezve, a mindinkább kibontakozó nagy tér egyik oldalát alkotva és homlokán e felírással: «A magyarosodásnak és közművelődésnek, Nyíregyháza városa». Látom a szubvenciót, melyet a város tesz folyóvá színtársulata részére» és sok-sok szépet látott még a cikkíró, de hírtelen kinyíltak a szemei és mit látott a valóságban? «Szánandó bódét az u. n. Zöldség-téren, mit újabban Selyem-térnek neveztek el, állandó búcsú járóhelyül szolgálva a nap- és holdsugaraknak. Alapja elkorhadt, deszkázata szúette, páholyközönsége porköpennyel kénytelen magát fölfegyverezni a rakoncátlan karzat által fölkavart por lehullása esetén, esetleg esernyővel megjelenni, ha a tornyosuló felhők esőt sejtetíiek.... Színpadja beszakadással fenyeget, a sugólyuk fedője cblmirozott, öltöző szobái freskókkal és ^szénrajzokkal ékeskedők, miket egy jobb sorsra érdemes ambíció pingált oda keserű humorában s mintha még ez is nehéz volna köszvényes tartályoszlopainak, minduntalan végelgyengülés okozta csendes kimúlásra érezvén erős hajlamot.... A páholyok VIII. Bonifácius pápa idején készült székekkel vannak ellátva, mik egy négyzet (alakú s négy lyukkal ellátott faragatlan deszkalapból és a négy lyukba többé-kevésbbé beillő fűzfa-pálcából állanak; jellemző 47